Egy nap ,mint mindenki, mi is megszülettünk.
Megszülettünk, és attól a perctől kezdve életünk tiszta álmodozás.
Hogy miről álmodozhat egy újszülött? Tengernyi dologról. Az anyjáról, alvásról, tejről, barbie babáról/autóról, bármiről.
Ahogy növünk, egyre több dologra leszünk figyelmesek. Fel figyelünk a "felnőttekre", a szüleikre, testvéreinkre, rokonainkra és olyanok akarunk lenni, mint ők. Telnek-múlnak az évek és lassan rájövünk, hogy az élet nem habos torta, nem csak a családból áll a világ, és talán csak egy picivel de vannak jobbak szüleiknél. Megismerkedünk az élettel, és az álmaink megváltoznak.
5 évesen óvónénik akarunk lenni.
7 évesen tancik, majd jön az az időszak mikor a tánc és a zene tölti be mindennapjainkat.
8 évesen szupermodell vagy Forma1-es pilóta szeretnél lenni.
9 évesen a saját cukrászdád nevén gondolkodol, de csak addig míg a doktorbácsi meg nem gyógyítja a kiskutyád, hisz onnantól ő a példaképed.
10-11 évesen divattervező vagy pilóta akarsz lenni.
13 éves korodban látod az első Chuck, Castle vagy CSI részét és rögtön már az ország titkosügynökei közé akarsz tartozni.
Ahogy telnek-múlnak az évek, már Meredith vagy Derek helyébe képzeled magad és a Grace klinikánál mented az életeket.
Ha figyelmesen figyeltél, akkor már tényleg kábé a saját korosztályunknàl járhatunk, ami egy olyan 16-17. Gondolkozz el, jelenleg mi lennél legszivesebben? Valami menő állásban képzeled el magad vagy inkább visszamennél arra az időszakra, amikor csak tét nélkül álmodoztál?
Még mindig úgy látod a világot, mint rég vagy már azt sem tudod milyen lyik bolygón is vagy?
Még mindig az vagy aki gyermekként arról álmodott, hogy sikeres ügyvéd lesz, vagy most már az vagy, aki csak arról morfondérozik, hogy milyen lenne ismét gyermekbőrbe bújva vihorászva futkorászni a világban.
Az idő múlik. A gyerekek meg nőnek. Az álmok változnak. Túl nőnek rajtunk vagy csak feledésbe merülnek. Bármennyire is furcsa, rettenetes bele gondolni de minden változik. Amiről régen epedezve vágytunk, amire akárhányszor csak rá gondoltunk elszédített az mára -több, mint valószínű- már hidegen sem hagy.
Már nem tudom, ki mondta, de mitagadás, igaza volt: Változnak a gyermek évek és vele változók én is.
