Nem tudom, hányan voltunk, hányan nem, de így, a hónaponkénti egy, maximum két bejegyzéssel nem látom értelmét az egésznek.
Nem azt akarom mondani, hogy örökre felhagyok ezzel, vagy hagylak a csudába titeket.
De most, nem tudok mi mást csinálni.
Össze kell szednem magamat, testestül-lelkestül és mindent megtenni, hogy a lehető leghamarabb újra tudjam kezdeni ezt egy új arculattal, egy új teóriával, és egy új lélekkel. Egy teljesen más emberként, aki semmilyen féle képpen nem kötődik a mai énemhez.
Nagy álmokat dédelget magamban, és higgyétek el, ti is fontos szerepet fogtok benne játszani, drága jó olvasóim, csak éppenséggel nem a közelgő jövőben.
Nem állítom azt, hogy néhanapján nem lesz egy olyan időszakom, hogy nem térek vissza ide, hamarabb a tervezettnél, mert biztos lesz olyan, magamból kiindulva, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy visszafogjam magam a saját magam álltal meghúzott korlátaimba.
Tudom, mondhatni pofátlanság tőlem ezt kérnem tőletek, de várjatok rám ha lehet.
Várjatok rám TI, várj rám élet, és legfőképpen várj RÁM jómagam.Szeretlek titeket.
Csók gyerekek,
csók mégmindignemtudomhogymerre.
Csodálatos szinte másfél év volt. <3
