Élt, lett, cím nélkül is tűrhető

Hogy miért nem cáfoltam meg?
Csupán csak próbáltam felfogni.
Fel akartam fogni. Be akarzam magyarázni magamnak.
Csupán csak ráakartam jönni,  hogy miért van minden úgy ahogy.
Csupán csak elakartam könyvelni magamban, hogy úgy van, hogy ne kelljen már többet szenvedjek.
Hogy ne kelljen már többet válaszok után rohangáljak.
Hogy legyen egy okom, arra ami körülöttünk forog.
Hogy ne egyem már többet magam.
Hogy ne érezzem magam,  a világ legrosszabb emberének.
Hogy egy cseppet megnyugvást találjak "sötét" lelkemnek. 

Hogy miért írta azt amit?
Honnan a jó égből tudjam?
Talán ő is csak ezért.
Hogy valami segítséget nyujtson nekem. 
Hogy legyen egy létrám ami kiment a szakadélból.
Hogy legyen nekem is egy cirenei Simonom, aki segít cipelni egy a keresztemet.

Nem tudok egy kérdésedre sem választ adni.
Csak talánokat.
Ez vagyok én.
A talánok és a rossz döntések embere.
Ez vagyok én ebben az édes életben.

The Civil Wars-Mindent elmondanak

Csak hallgasd, majd gondolkozz. Ilyen egyszerű..... (...ez az édes élet)
 Katt ide


Oh, if I could go back in time
When you only held me in my mind
Just a longing gone without a trace
Oh, I wish I'd never ever seen your face
I wish you were the one
Wish you were the one that got away

Talános 15...

Talán már tényleg elrontottam mindent.
Talán már tényleg elvesztettelek.
Talán már semmi sem lesz olyan mint régen. 
Talán utálsz.
Talán van is okod.
De talán én örülnék, ha tudnám mit tettem.

Feladtad.
Gyáva nyuszi vagy.
Nem is  próbáltad megmagyarázni.
Gyáva vagy.
Még a szemembe sem mered mondani, hogy mi bánt.
Egy ködös üzenettel próbáltad lerendezni.
És számodra sikerült is.
9 év után egy sms-ben "szakítani" a legjobb barátnőddel?
Már bocs, de csak a gyávák csinálnak így.
Néznél legalább a szemembe.
Néznél legalább rám.
Tegnap este meglàttalak az ablakból. Rögtön felpattantam, össze szedtem magam és bringára ültem. 15 percen keresztül jártam az utakat utánad kutatva. Épp telefonáltàl. Annyira ismerlek már. :))
15 percig tekeregtem a környéken míg össze szedtem a bátorságom, hogy eléd álljak.
15 másodperc volt míg rájöttem, komolyan még elviselni sem tudsz.
15 másodperc volt míg már azt hittem, hogy térden állva fogok könyörögni, hogy nézz rám.
15 másodperc erejéig már azt hittem, hogy eléd állok és addig rángatlak, míg rám nem pillantasz.
15 másodpercig gondolkoztam, hogy mit csináljak. 
15 másodpercbe telt míg a biciklimhez mentem és felpattantam.
Újabb 15 másodpercig vártam, hogy szólj bármit.
15 másodperc, hogy utánam kiálts.
15 perc míg felfogtam mi történt.
15 perc míg egy cseppet lenyugodtam.
15 óra semmi. 15 év semmi?
15 ennyi nélküled?
Hibáztam?  Lehet.
Hülye voltam? Lehet. Mint általában.
Bocsánatodért esedezem? Biztos.
Szeretlek? Biztos.
Utàllak? Szikla biztos.
9 év? Olyan biztos, mint az egyszeregy.
Még akár 99? Tőlem.

Tíz perce ülök, és csak nézem ezt a fehér kis kockát.

Igen, csupán csak ülök, és bámulok üveges szemekkel.

Pont, mint mikor háton feküdve, a szobád plafonját próbálod megfejteni.

Tíz perce ülök, és csak rád gondolok.  próbálok nem rád gondolni.

Eltudod képzelni milyen nehéz?

Eltudod képzelni,  hogy nekem is mennyire fáj?

Talán nem is hinnéd, de igen.

A szívemet, mintha ezer kis karom próbálná szétszedni

Próbálják szétmarcangolni, hogy a varjak elé tárjanak.

Ezt olvasva valószínűleg most nem is bánnád, gondolom.

Talán  meg is érdemelném. 

De tudod mi mégis a legszörnyűbb?

Tudod te, hogy mégis mi a legőrjítőbb?

Eltudnád képzelni, hogy mennyire idegtépő?

Még azt sem tudom, hogy mégis mit műveltem.

Még azt sem tudom, hogy mivel bánthattalak meg.

Az a Rebbbenős

Rebbenő szemmel nézek előre
Hogy mit is látok,
Az számomra is homály.
Előre nézek
És suhannak az árnyak
Röpködnek,  szálingóznak
De mégis elhagynak.

Állok és nézek,
Talán nem is látok.
Próbálok figyelni, de fáj.
Csak előre
Ne nézz hátra,  ne,
nézz, hátra, ne figyelj hátra
Csakis előre.

Nincs értelme,
Semminek és senkinek.
Egy senki vagy.
Egy senki vagyok.
Így vagyunk mi ketten,
A két senki ebben az
Édes életben.

NYÁR. Hogyan tengetem napjaimat avagy melóóó

(Igen, jól olvastad, ne kezdj neki tizedjére is, nincs értelme, hisz úgysem kopik ki az a szócska még egy darabig. Sooo: Köszii)

Igen. Bármennyire is meglepő (igaz, én nem értem mi rajta a meglepődnivaló, de te/ti tudjátok) de igen, a vakáció ellenére még mindig tudsz olvasni, igen, még én is azt írtam amit akartam, és nem, nem hagytam ott a sulit és döntöttem úgy, hogy kinyírom az álmaimat (még mindig folyik a felrázásom értsd: nyári tanulmányaim) és nem, nem aludtál téli álmot, nem telt el három év, és igen dolgozok.
Félretéve a játékot, kinőttük az igen-nemet már, ez a poszt egy kis beszámoló lesz az én kis nyári kalandomról (csöviül: munkámról).
Nem olyan vészes, ne ijedj meg. Lehet azt hiszed, hogy elment az eszem. Lehet, hogy el is ment, és talán(de csak nagyon talán) nem is volt, mi elmenjen, de összeszedtem magam, és annak ellenére, hogy még mindig(!) nem töltöttem be a 16-ot(!!), [DE már mindjárt, pontosabban még csak 9(!!!) nap és ott leszek én is az a sok szép szerencsés szerzemény között, szóval no para,] de meghoztam ezt a   kis álldozatot, lemondtam egy csomó szabadidőről, amit komolyan, lett volna mire töltsek no de mindegy, ééés felcsaptam nyári munkásnak, ami hidd el, nem is annyira rossz.
Mivel ahogy már említettem még nem vagyok nagykorú, egy csomó papírmunkával álltunk szemben, ami hát nem úgy száguldott az országúton, mint mi Dalmával (de ez egy másik fejezet, majd valamikor beszámolok az utazásainkról is :D ), hisz még a közjegyzőnél is egy kis hárpiát kedves nénikét kaptunk el aki nem a szorgalmáról a jól elvégzett, gyors munkája miatt vált híressé, khmm .  mondjuk a családjában, ráadásul a cég könyvelője is kivette a jól megérdemelt szabadságát, szóval mondjuk két hét eszement rohangálás után, elkezdhettem dolgozni Kézdivásárhelyen, a Jazz Bisztróban.
Megint vissza térve a koromra, csak félnormárla tudtak felvenni. Mivel Kézdin van és, hogy ne kelljen 4 óra miatt nap mint nap bemásszak Kézdire, így minden második nap 8(!) órát ˝dolgozok˝. Csütörtökön kezdtem, szóval tegnap volt a harmadik napom, de minden egyes áldott nap a titkárnő (vagymittudoménmippontosan) aki mindig(!) ott ólálkodik körülöttünk, valami szupi feladatot kitervel nekem:) Csütörtökön ki kellett az egész bisztrót takarítanom, pórtörlés MINDENHONNAN, sőt még a Borudvaron is. Szombaton pedig kukáztam kiszedegettem a kukából a dobozokat és szépen összehajtogattam, szép apróra, majd mindet bele tömtem. Tegnap pedig kerdészkedtem, (ahogy Csövi mondta, énekelhetem volna akár a Kertész leszek, fát nevelek-et is :) ) és levágogattam a kati virágokat, amiből hát nem egy pár van csak.
Amúgy meg, mosogattam egy csomót, takarítottam egy csomót, lemostam egy csomó asztalt, csináltam egy csomó limot, meg fresh-t, és egészen bele jöttem már a sör csapolásba is :)
És végül (ha még mindig itt vagy) miről is írhatnék még? Talán a munkatársaimról. Zita(vigyori), Csabi(lófarkas), Roli(fültágítos). Ez a váltás a kedvencem. Ők minden nap 12-től éjfélig dolgoznak egy hétig, majd másik a héten a másik váltás Timi (tesója elől a kávéházban Kinga, aki Levikével van, és néha kisegítem őket), Réka(a kisfőnök) és Huni (másik Gelence). Mind a két csapat a maga módján jó, de azért én mégis az első mellett állok még mindig.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak még az előttem álló napok nekem. Kíváncsi vagyok a második váltásra még, hogy melyik felüket mutassák meg nekem ezen (és a többi) héten is egyaránt valamint epekedve várom már, hogy Magdi néni milyen vagcsi munkát talál ki nekem szerdára :)
Nemsokára megint jövök majd, és beszámolok a fejleményekről, addig is vigyázzatok magatokra, és ugorjatok be közbe a Jazzbe, szánjatok rám egy pillantást mert vagy az unalom (délelőttönként egész kevesen vannak..értsd: az égvilágon mindenki otthon ül, egy vagy max. két asztal kivételével) vagy a dögmeleg (tegnap délután árnyékban! 35fok!! volt :( )

Sooo...
      végree
              Bye!
Szercsi-puszcsi-lávcsi Edina.
     (Alias Europian Idiot)

   

József.A.- A vers az emberi elme hibátlan működése

Mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok.

Csavarogni akarok

hozzám ne legyen jó senki mert megölöm.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

El vagyok veszve, azt hiszem.

S végigfutván a világi teren,

A hajnali égre leheveredünk 

És csak csudálkozunk az életen.

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.

Álljuk helyünket emberül -

 Ki kűzd megél, más elmerül.

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

 mint nagy darab kő, a valóság.

Én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. 

Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

Nem tarthat mások akaratja,

 Én elmegyek, ha kedvem tartja.

Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled!

 Hogy folyna eggyé vérem és a véred,

 Mint szélvész ültén két fáradt folyam.

Mindenhonnan merít – a népművészetből (nem csak a magyarból!) és a szürrealizmusból, a Bibliából és az expresszionizmusból. Nem a divatnak hódol, de kiszűri belőle, ami neki való. Kassák, Kosztolányi, Ady és Füst Milán hatása is könnyen felfedezhető műveiben, de egységgé ötvöződnek, az egyéni világa részévé válnak. Az utca és föld fiának vallja magát, s tudatosan is törekszik a teljességre, a kozmikus és a társadalmi rétegek egyéni összeolvasztására. Az életből sem emel át mindent – nem naplót ír, hanem művet épít.

Ezekkel a részletekkel találkoztál te már az iskolában, magyar órán ülve?

Mert én nem. 

Talán csak a román tanrendszer miatt van. 

Lehet.

*ebbe-még-sosem-gondoltam-bele-de-hát-akkor-oké-száj-húzogatós-váll-rándításos-szmájli*

Na szóval a lényeg: 

Hogy is ismerhetjük meg valójában a költőkkel? 

Melyik oldalukat látjuk az irodalomórán valójában?

Rájövünk, hogy talán ők is olyanok, mint mi, ők is olyan problémákkal néztek szembe, mint mi és talán ők is ugyanolyan tinédzserek voltak mint mi, csak éppenséggel száz évvel ezelőtt?

Az élet fele annyira se jó, mintamennyire egyesek hiszik.

A tanárok is, a tanfelügyelők is, a szüleink is, azt akarják, hogy az élet azon oldalát lássuk, hol minden jó, miközben ennek kábé fele sem igaz. Az élet nem kész tejszínhabos torta, bármennyire is, bárki is akarja ezt elhitetni velünk. Persze amikor arra kerülne sor, hogy a felnőttek mellénk álljanak vagy segítsenek, vagy csak meghallgassanak, észre vegyék, hogy valami baj van, ők mit csinálnak? Leintenek, fel se veszik, tovább mennek, és: Ugyan szívem, még csak 15-16-17 vagy, mi bajod is lehetne? A felnőttek, azt hiszik, hogy csak nekik lehet rossz, hogy nekünk eszünkbe sem jut, hogy ilyesmiken gondolkodjunk, hát miért ismertessük meg velük ezt azt oldalukat is a költőknek? Miért kellene megmutatni a gyerekeknek, hogy az élet nem tündérjáték? Miért kellene betekintést nyújtanunk nekik a nagy, csúf, sötét világról? 

Mi lenne a helyes?

Figyelj ide! Ő Ady, ő Petőfi, ő József Attila. Ha velem nem tudsz beszélgetni, ők is megélték amit te. Nem vagy egyedül a búval baszott bajaiddal (na jó, elképzelhető, hogy ők nem pont így kellene mondják, de na...), mindenki átmegy ilyesmiken. Nem elhallgatni kellene az ilyesmiket, hanem szembe állni, észrevenni, és segíteni. 

És ha nem engedjük meg? 

Megkeresni a legjobb megoldást. Mindenki úgy el van azzal, hogy a fiatalok nem ismerik a (régi) magyar(vagy akár világirodalmi) , költőket, nem olvasnak verseket ésígytovábbésígytovábbésígytovább. Hát emberek, figyelem! Mindenre van jó megoldás, és mindenre van rossz megoldás. Igaz a felnőttek gyakran esnek abba a hibába, hogy nem pont a megfelelő tanáccsal/ötlettel vagy technikával próbálkoznak, de lehet tanulni a kudarcokból és nem lenne szabad folyamatosan megismételni ugyanazokat. 

Fiatalok vagyunk és nem arra lenne szükségünk, hogy a másik sóvárgását, szívfájdalmát (jó na, lehet van mikor, de nem pont a tanórákon, vagy legalábbis nem a kezdeti időkben) hallgassuk, hanem azt ami a mi szívünket is nyomja. Ilyen pl. a világmindenséggel kapcsolatos rengeteg kérdésünk, amikre hát honnan is kapunk választ? Sehonnan? Max. kutatunk egy csomót. 

Szóóóóval...

Miért is ne találkozhatnánk ilyen idézetekkel, versekkel a tanórákon is? 

Miért nem próbálkoztok meg, drága tanáraink valami olyasmivel is ami talán, de csak talán egy ici-picit magával ragadna minket is? 

Két énem van nekem.
Az egyik megtenné, de a másik nem.
Ez kötelet kap, az meg glóriát.
Az egyik káoszt akar, a másik ceremóniát.
-Tumblr-