Menj biztosra. Kockáztass. Ne örlődj. Legyen igen vagy legyen nem.
De ne talán.

megintvalamiazéletről

Az egyetlen dolog amit már megtanulhattunk volna az élettől hogy soha ne nézzünk vissza.  A múlt halott és a jelen. a jelen hát igazán "élő"..vagyis ő még életben van.. Nem élhetsz egy halott dologban.  Ez pont olyan mintha egy halottal beszélnél. Nem normális. Talpra kell állni és nem a múltban kell őrlődni. Nincs értelme. A múltnak már vége van és hiába morfondérozunk rajta, nincs mit tenni ellene. Ehelyett élnünk kellene. A jelenben. És csak arra összpontosítani.  Hiába gondolkodunk, nem érünk el velemi semmit. Élni kell a jelenben.  Légy tényleg fiatal és élj a spontán dolgoknak. Ess szerelembe, törjék össze a szíved, vagy akár törd össze te valaki szívét. Csinálj hülyeségeket és röhögj minden lökött dolgon. Fiatal vagy és úgy is kell élj mint egy fiatal.
Szeress,gyűlölj, csalódj és lepődj meg. Légy boldog, vidám, élettel teli tini.

De ha csak dünnyödsz, mardosod magad, És nyaldosod a sebeidet. Ami ma még az ajtón bejön, Holnap a kulcslyukon kimegy.

amíg süt a nap, semmi nem lehet annyira szörnyű.

J. Lynn: Várok rád
Kép: Tumblr

nem akarok némán eltünni a semmiben

Via: Tumblr

Színház az egész világ

Mai hetes érzelmes

Ez a hét után én már nem nem tudok semmit..
Semmiben sem vagyok biztos.

Az előbb azt hittem,hogy van ihletem.  De már nincs.  

Elszállt.

Elment. 

Elmenekült előlem.
Talán még ő sem bír ngem.
Igazából nem is csodálkozok rajta.
Ha egy külső szemlélője lennék az életemnek,  talán még én sem közelednék magamhoz. Talán én is  màst választanék magam helyet. Másba lennék szerelmes nem egy olyan lányba,mint én.  Mást választanék legjobb barátomnak.
De miért van ez?
Hisz tényleg nem mondhatom azt,hogy most nem tetszenék magamnak vagy mittudoménmi de azért tudom,hogy vannak rajtam kívül mások is, akik jobbak nálam.  Talán jobban néznek ki nálam.  Mindenki szereti őket,meg népszerűek meg minden de én én vagyok.  Én olyan vagyok, amilyen és így vagyok jó... Hiába akarok más lenni de ilyen vagyok és kész.  Én igy szeretem magam és kész.  Magamnak jó vagyok. És ha kellek másnak akkor így is jó vagyok.
Muszáj elfogadnunk egymást olyant amilyenek vagyunk. Ha NEKI ez nem tetszik,  vagy nem vagy elég jó "szàmàrà" akkor nem érdemel meg. Hiába vagy "őrülten" szerelmes belé ha nem képes elfogadni úgy ahogy vagy. Eljön majd az a kocka, hipster, stréber, emo, hippi vagy akár a gentleman ( :-D) aki majd úgy fog elfogadni téged ahogy vagy.  Hidd el találsz majd valakit. Talán holnap,  talán egy hónap múlva,  vagy akár egy vagy két év múlva, az utcán,  a bevásárló központban, a suliban,  az egyetemen vagy a munkahelyeden, a mozi előtt vagy a kávézóban. Vagy talán az egész idő alatt ott van a szemed előtt csak nem vetted még észre.  De eljön  majd az a nap. Hidd el. Pont akkor fog rád találni mikor nem is számítanál rá.  Mikor már feladnàd.

Élet? Élek? Mindjá' nem..

Mikor már ott tartasz,hogy nem tudsz enni. Nem tudsz inni..
Éjjel nem tudsz elaludni. Korán,  nagyon korán felébredtsz.
Első órákon majdnem elaluszol, napközben járkàlsz össze vissza és délután már fáradt vagy és alszol el. Ez élet?  Mikor már nem eszel, nem iszol, nem alszol. Nem szeretsz és nem szeretnek. Ezután már mi lesz? Nem fogsz tudni élni se? Ezek a legalapvetőbb szükségleteinek.
#eztmuszalyvoltpost

Mikor minden megváltozik...

Mikor minden megváltozik...
Egy másodperc,  egy pillantás,egy mozdulat, egy szó, egy mogyoróbarna szempár és minden megváltozik.
Mikor tényleg akkor találkozol vele mikor nem is számítanál rá. Mikor minden rendben van de jön ő és bummm...  Minden megváltozik.  Mindent a feje tetejére állít.  Az érintése éget, felemel. Elszédít,  megbabonàz.
És ez túl jó, hogy igaz legyen... Túl jó ahoz, hogy ez pont veled történhessen. Hisz neked semmi sem jöhet össze. Nem lehet.. lehetetlen, hogy veled valami jó,  valami ilyesmi történjen. . Hogy miért?  Talán mert nem vagy szép.  Vagy talán nem vagy olyan okos.  Vagy "kicsike" vagy. Vagy, vagy csak hát úgy, hisz te te vagy. És tényleg,  számodra tényleg LEHETELEN.(Legalábbis számodra.  Szerintem nem az. Csak bízz magadban ;-) ) Nem tudom. Nem tudhatod, nem tudhassa senki.
Egy másodperc ember. Egyetlen egy pillantás,  egyetlen egy lépés,  egyetlen egy szó,  vagy mozdulat......
Első vagy második? Második.
'96!?!.
A

Harmadjára hátha...

És igen.. most megint (harmadjára) megprobàlom az úgymond első postot... 2015-ben...
Egy csomó ember úgy áll hozzá az új évhez, hogy: Új év, új élet, új remények, új én....

Na persze... Nem tudunk egyik napról a másikra teljesen megváltozni.. Legalábbis  saját magamból kiindulva, számomra lehetetlennek tűnik. Egyik napról a másikra? Sehogysem. Bármennyire is szeretnénk,  lehetetlen.  Óriási nagy akaraterőre, szorgalomra,  kitartásra és legfőképpen reményre van szükségünk. Na meg egy célra is, ha így könnyebb :-) Én bármennyire is próbálkoztam idáig nem mwnt. Esetleg ha elölről kezdhetném az elmúlt min. 1 évemet mindent másképp csinálnék, megváltoztatnék egy csomó mindent, átirnàm az életemet akár teljesen... Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen olyan tinédzser a világon aki egy csomó mindent megbànt a múltjából.  Szinte minden tini ezzel a kimondhatatlanul szhar dologgal szenved a legtöbbet. . Nem tudunk tovább lépni,  legfőképpen nem tudunk megbocsàjtani saját magunknak.  Mindig a hibát keressük magunkban és a legapróbb tévedésünk után már a depresszió felé közeledünk,  s a szülők csak néznek bennünket,  hogy megint mi ütött belénk... És miért is van ez? Miért nem tudunk megelégedni magunkkal? Szerintem ez az évszázad kérdése... Mi van a mai tinédzserekkel?
Ha valaki tud adni nekem erre egy ésszerű magyarázatot, akkor emelem kalapom előtte...