Ez a hét után én már nem nem tudok semmit..
Semmiben sem vagyok biztos.
Az előbb azt hittem,hogy van ihletem. De már nincs.
Elszállt.
Elment.
Elmenekült előlem.
Talán még ő sem bír ngem.
Igazából nem is csodálkozok rajta.
Ha egy külső szemlélője lennék az életemnek, talán még én sem közelednék magamhoz. Talán én is màst választanék magam helyet. Másba lennék szerelmes nem egy olyan lányba,mint én. Mást választanék legjobb barátomnak.
De miért van ez?
Hisz tényleg nem mondhatom azt,hogy most nem tetszenék magamnak vagy mittudoménmi de azért tudom,hogy vannak rajtam kívül mások is, akik jobbak nálam. Talán jobban néznek ki nálam. Mindenki szereti őket,meg népszerűek meg minden de én én vagyok. Én olyan vagyok, amilyen és így vagyok jó... Hiába akarok más lenni de ilyen vagyok és kész. Én igy szeretem magam és kész. Magamnak jó vagyok. És ha kellek másnak akkor így is jó vagyok.
Muszáj elfogadnunk egymást olyant amilyenek vagyunk. Ha NEKI ez nem tetszik, vagy nem vagy elég jó "szàmàrà" akkor nem érdemel meg. Hiába vagy "őrülten" szerelmes belé ha nem képes elfogadni úgy ahogy vagy. Eljön majd az a kocka, hipster, stréber, emo, hippi vagy akár a gentleman ( :-D) aki majd úgy fog elfogadni téged ahogy vagy. Hidd el találsz majd valakit. Talán holnap, talán egy hónap múlva, vagy akár egy vagy két év múlva, az utcán, a bevásárló központban, a suliban, az egyetemen vagy a munkahelyeden, a mozi előtt vagy a kávézóban. Vagy talán az egész idő alatt ott van a szemed előtt csak nem vetted még észre. De eljön majd az a nap. Hidd el. Pont akkor fog rád találni mikor nem is számítanál rá. Mikor már feladnàd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése