És igen.. most megint (harmadjára) megprobàlom az úgymond első postot... 2015-ben...
Egy csomó ember úgy áll hozzá az új évhez, hogy: Új év, új élet, új remények, új én....
Na persze... Nem tudunk egyik napról a másikra teljesen megváltozni.. Legalábbis saját magamból kiindulva, számomra lehetetlennek tűnik. Egyik napról a másikra? Sehogysem. Bármennyire is szeretnénk, lehetetlen. Óriási nagy akaraterőre, szorgalomra, kitartásra és legfőképpen reményre van szükségünk. Na meg egy célra is, ha így könnyebb :-) Én bármennyire is próbálkoztam idáig nem mwnt. Esetleg ha elölről kezdhetném az elmúlt min. 1 évemet mindent másképp csinálnék, megváltoztatnék egy csomó mindent, átirnàm az életemet akár teljesen... Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen olyan tinédzser a világon aki egy csomó mindent megbànt a múltjából. Szinte minden tini ezzel a kimondhatatlanul szhar dologgal szenved a legtöbbet. . Nem tudunk tovább lépni, legfőképpen nem tudunk megbocsàjtani saját magunknak. Mindig a hibát keressük magunkban és a legapróbb tévedésünk után már a depresszió felé közeledünk, s a szülők csak néznek bennünket, hogy megint mi ütött belénk... És miért is van ez? Miért nem tudunk megelégedni magunkkal? Szerintem ez az évszázad kérdése... Mi van a mai tinédzserekkel?
Ha valaki tud adni nekem erre egy ésszerű magyarázatot, akkor emelem kalapom előtte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése