..

Fel a fejjel mááár!

Igen, az élet nehéz.
Van mikor nagyon nehéz.
Van mikor nem tudsz már semmit sem tenni.
Csak állsz egy helyen, de a hibákat simán magad köré tudod halmozni.
Nem sikerül semmi, nem vagy jó semminek, nem érsz semmit.
És kezded feladni.
Már TÉNYLEG mindent leszarsz.
És ez így jó? Ez a helyes? Ez lesz a jövőd, vagy mi a csuda?
Nem próbálsz meg semmit sem tenni. Elfogadod azt a valamit amit Te "sorsnak" nevezel. És így élsz tovább. Semmit sem csinálsz, csak "élsz". "ÉLSZ"
Az élet nem erről szól.
Minden ember életében van hullámvölgy. Nem is egy, hanem rengeteg. Sokszor kerülsz olyan "kilátástalan helyzetbe" amiből állítólag nincs menekvés.
De hidd el, mindenből van.
Csak meg kell találd a CÉLT(csupa nagy betűvel). A célt, mely erőt, kitartást, és legfőképpen akaratot ad. Akarnod kell. Nagyon. Mindennél jobban.



Te mit választasz?

Let me love you, until you learn, how to love yourself...

https://youtu.be/crrOl0egI00

Hmmm.

It's my life/ it's your life/ it' s our life

Nem tudsz tenni semmit az ellen aki vagy. Az vagy aki vagy, és kész.  Hiába akarsz más lenni, lehetetlen.
Bármennyire is akarod, minden egyes reggel abban a testben ébredsz fel, amelyikben az azelőttvaló napot sikerült átvészelned.
Az élet nem egy film, hogy elhatározhassuk, hogy  holnaptól X.Y. leszel és akkor ha törik, ha szakad de "át kell változz" most azzá a személlyé.
Nincs mit tenni, muszáj elfogadd magad annak, akinek születtél. Igaz,  hogy egy-két dolgot meg tudsz változtatni magadon/magadban de teljesen nem tudsz "átalakulni".

What if..

Elgondolkodtál már azon, hogy mit csinálnál, ha kapnál az élettől egy tiszta lapot?
Lehet az A5-ös, A4-es vagy akár A3-as is...

Tök mindegy. Csak egy szimpla fehér lap lenne, melyet tálcán nyújtanak feléd, hogy írd újra, írd meg az életed. 

Azt tartanál meg, amit csak akarnál. Azok a személyek szerepelnének benne, akikkel csak szeretnéd élni az életedet. Milyen lenne az? Kik szerepelnének benne? Mi történne? Kit/mit/hogyan/mikor tennél, helyeznél bele a saját kis történetedbe?

Gondolkodj csak el egy kicsit. Milyen lenne, ha az a bizonyos lap előtted lenne, és Valaki egy grafitot, vagy talán egy egész csomag színesebbnél, színesebb ceruzát tenne eléd. Melyiket használnád? A szürkét vagy a színeset. Teleírnád vagy telerajzolnád a lapodat? Egyáltalán használnád őket, vagy csak töprengenél, hogy mi tévő legyél és üresen, tiszta fehéren hagynád azt a lapot.
Gondolj bele, csak azok szerepelnének benne akiket akarsz.
Minden úgy menne, ahogy akarod.

Szerinted jó lenne?
Jobb lenne, ha mindenről te döntenél? Mindig megtudnád hozni a helyes választ? 
Soha nem hibáznál?
Ki tudja.
Lehet, hogy nagyon jó döntéseket hoznál...
lehet, hogy fantasztikus író válna belőled.
De mi van ha nem?
Mivan ha van Valaki aki jobb, mint te.
Ha így van jól minden, ahogy van.
Nem tudom. Halvány lila gőzöm sincs. Nem vagyok én filozófus,  sem semmilyen nagy mittudoménmi.
Csak egy lány vagyok, aki próbálja élni az életét.
Egy lány, aki keresi az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Van amire kapok, és van amire nem. De szerintem, így is van lehetőségünk élni az életünket.
Igen, mindent nem mi irányítunk.
Igen, vannak véletlenek.
Vannak olyan dolgok amik egy bizonyos okkal történnek,  és vannak amik csak úgy.
De így is jó.  Ha tényleg akarunk változtatni, akkor tudunk.
Csak akarni kell.
Írd meg a saját sztoridat.
Éld az életed, ahogy akarod.
Ahogy jó neked.
Adj hangot a vágyaidnak. ;)

Kinél/hol van az életed kulcsa?

"Végre elfogadtam, hogy minden tettnek következménye van. Kiérdemeltem őket, jogosan viselem őket. Nincs idő a rossz döntésekre. Minden lépés értékes."

Szerintem minden könyvmoly életében eljön az az alkalom, mikor  találkozik egy olyan könyvvel,  ami "teljesen megváltoztatja az életét". Nem azt akarom ezzel mondani,  hogy húú de milyen nagy életváltoztató szerepű (mármint, ha van már/még ilyen szó) de mégis, akár órákig is el lehet gondolkodni ezen. Mikor befejeztem a könyvet percekig meg sem tudtam mukkanni.
Tarryn egy nagyszerű író. Ha jobban belegondolok, ilyen érzelmeket még egy könyv sem váltott ki belőlem.  Nem mintha még nem fejeztem volna be egy könyvet  úgy, hogy most mi van, vagy mi a francot kezdjek most, de tényleg az utolsó oldalak olyan áhhh-k voltak.
Nem azt akarom mondani most, hogy mittudoménmilyen, a legeslegjobb könyv,  amit olvastam, mert nem, de olvasd el te is és meglàtod, hogy miről beszélek.
A történet nem rövid távon játszódik. Ha jobban megfigyeljük akkor kábé 10 év az egész.
10 év,  mely folyamán meg sem tudjuk számolni, hogy hány hibát is követünk el. 10 év mely alatt kiismerheted (már amennyire ki lehet ismerni önmagunkat) éned jó és akár nagyon rossz oldalát. Gondolj vissza a te elmúlt (vegyünk csak) egy évedre. Mi mindenr történt 365 nap alatt. Mi mindenben hibáztál. Milyen jó döntéseket hoztál.  Mi mindent követtél el barátaiddal, embertársaiddal, családoddal szemben.
A Kihasznált alkalom nem szimplán egy tipikus YA könyv. Több annál. Sokkal. Nem egy majdnem tökéletes lány a főszereplőnk. Nem, nagyon nem. Olivia nagyon messze el a tökéletestől. Talán még a jótól is. A könyv telis-tele van  10 évnyi hibával, (és hidd el se nem mennyiségileg, se nem súlyosságilag nem kapsz hiányt belőle) melyek olyan szörnyűnek meg hihetetlennek tűnnek,  és gondoltom biztosra veszed, hogy az életben ilyenek kizártak, teljességgel lehetetlenek és ilyenek nem fordulhatnak elő,  fikció meg minden, de nem. Nem is tudunk belegondolni, hogy akár még a saját barátikörünkben is lehetnel olyanok, kik Istentől nehezebb kártyákat kaptak és "súlyos megprobàltatàsokon kell  átessen" ahhoz, hogy "boldogon élhessen míg meg nem hal."
De néha vannak olyan esetek is, hogy nem vesszük észre és olyan dolgokat követünk el, amire talán nincs mentség. Amit talán nem tudunk megváltoztatni. Ami életünk minden egyes napján kísérteni fog.
Nincs  restart gomb az életünkben.
Hosszú az életünk. És igen, mindenki követ el hibákat.  Néha a "legszentebb" emberek is hibáznak. 
És akkor mi van?
Mit lehet tenni ez ellen?
Tudod, hogy mi erre a válaszom?
Egy jó nagy semmit, azt lehet tenni elle.
Ami már megtörtént, az megtörtént. Nem tudjuk kitörölni. De ami azt illeti,  nem is élhetünk egész életünkben a múltunk, tetteink árnyékában.
Muszáj tovább lépni.
Muszáj elfogadnunk a tetteink következményét, hisz mindennek megvan az utóhatàsa.
Megtetted, akkor fogadd is el. A te döntésed volt, élj a következményeivel.
Az életed  kulcsa a te kezedben van.. éld úgy az életed, hogy büszke légy rá. Minden egyes döntés, ami meghozol legyen olyan amit szivesen fel is vállalsz... 

És ha, be is csúszik egy-egy kisebb-nagyobb hiba, ne szomorkodj el. 

Lépj túl rajta. 

Nagyon nehéz igaz, de muszáj.
Légy boldog, és büszke minden egyes tettedre.

*Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom *

Marad az össze-vissza, nincs értelem, néha még ezt is keverem...

Homály.
Ezzel az egy szóval tudnám én jellemezni. 
Nem tudjuk kiismerni az embereket.
Nem lehet.
Lehetetlen.
Az emberek többsége még saját magát sem tudja kiismerni,nemhogy a mellette lévő embert.
Egy élet sem elég ahhoz, hogy ràjőjünk ki áll mellettünk. Hogy ki az az ember aki mellett nap,mint nap élünk. Ki is valójában az a személy, akibe szerelmesek vagyunk, akire felnézünk, aki a legjobb barátunk,  rokonunk. Ki az a személy aki mellett felébredsz, akivel együtt élsz, akivel nap,mint nap szembe mész a lépcsőházban, a bevásárló központban, a suliban, vagy akár a munkahelyeden.
Nem lehet kiismerni az embereket. Lehetetlen. Még saját magunkon sem tudunk kiigazodni, nemhogy máson.  Minden ember csupa homály.
Egyik percben ilyen,másik percben meg olyan. Egyszer ezt mondja, máskor meg azt.
Azt hinné az ember, hogy ismeri a másikat,  de történik valami a mindennapi életben és   ràjövünk, hogy igazából nem is olyan szendike,mint amilyennek gondoltuk.
Mindenkinek van jó és rossz oldala, de nem biztos,  hogy ezt megfelelő arányban tudjuk használni.
Azt hiszed,  hogy már tényleg ismered,de valamilyen képpen mégiscsak rájössz, hogy azt az ici-pici részecskéjét még nem fedezted fel. Ott az az apró darabkája, ami talán örök rejtély marad számodra. Bármennyire is szeretnéd, lehet, hogy csak annyival maradsz. A tudattal, hogy valami nem oké, azonban nem tudsz tenni semmit sem ellene. Nagyon szerencsés kell legyél ahhoz, hogy közelebb kerülj ahhoz a személyhez és megismerd, annyira amennyire csak lehetséges.
És ami a legfontosabb: Who the hell r y?
Az emberek legnagyobb többsége ezzel a kérdéssel vacilàl a legtöbbet. Elég csak a tinédzsereket nézni. Tudom, hisz én is az vagyok,  s tanúsíthatom. Elég csak egy cseppet a Tumblr mélyére ásni,  és úgy mint az amerikai felhasználók,  úgy a magyar tumblrösök, igazán kimagasló százaléka erre a kérdésre próbál választ találni. 
És mi van azokkal a gyerekekkel, akik ezt nem merik felvállalni, vagy nem tudják, hogy hol/mi segítségével. Szóval ez a kérdés elég "népszerű" a köreinkben, és hát tényleg jogos. Az ember egész élete egy könyv,  mely újabb és újabb fejezetekkel bővül, újabb és újabb kanyarokkal, próbatételekkel és meglepetésekkel (akár jó, akár rossz) teli. Nagyon nehéz, még csak egyetlen apró "irányt is behatàrolni". Az emberiség oly színes,hogy nehéz megkapjuk a saját színünket. Mondhassuk akár azt is, hogy az emberiség "szín skálája" végtelen.
Megközelítőleg 7 500 000 000 ember él a világon. Mindenki más és más. És,hogy megkapd a te saját más-sàgodat és fel is ismerd,  ahhoz bazi nagy szerencséd kell,hogy legyen. Nehéz, nagyon nehéz megtalálni önmagadat.  Nem lehet senki egyéniségét beskatujàzni és felcimkézni. Lehetsz emós, lehetsz gót,  lehetsz hippi, hipszter, geek, gentleman, [DUFF(Na jó ez csak úgy zárójelbe, "mert muszáj volt" :)) )] tartozhatsz bármilyen csoporthóz, hasonlíthatsz bárkihez,de te egy KÜLÖNLEGES,  EGYEDI személy vagy, belőled nincs kettő.  Nincs még egy olyan ember, mint te.
És,hogy milyen vagy Te?  Az csak rajtad múlik. Tégy meg mindent azért,hogy olyan életet élj amilyent szeretnél.
És, (igen megint) fogadd el magad olyannak amilyen vagy. Hidd el, úgy vagy csodálatos ahogy vagy.
(A saját homàlyoddal ;-) )

*Bagossy Brothers Company: Komédiás*

Nők.

"A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért,  mert szép,  vagy jó vagy kedves, vagy művelt,  vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen."
(Henri Frédéric Amol)

Kockáztass? Kockáztass!

Ha egyszer sem mersz nagyot lépni,  kockáztatni akkor semmi nem fog változni.  Muszáj valamit cselekednünk, ha akarunk valamit. Az élet nem osztogat ajándékokat.  Az ajándékokért meg kell küzdenünk.  Nem vàrhassuk el, hogy csak úgy,  a semmiből megváltozzanak a dolgok. Nem fog jobbra vagy akár rosszabbra fordulni az életed,  ha nem csinálsz semmit, csak ülsz a babérjaidon. Muszáj cselekedni. Nem élhetünk mindig félelemben.  Nem retteghetünk minden egyes áldott nap a holnap miatt. Így igazából nem is élünk.  Rettegésben, szorongàsban lehetetlen leélni az életünket. Ki kell, hogy élvezzük. Muszáj kockáztatnunk, muszáj néha-néha nagyot lépjünk.  Ennyit megérdemlünk. Bárkik lehetünk, bármilyen lehetünk,  lehetünk szépek,  okosok, csúnyák,  buták. Pattanásosok, bretonosok, szeplősök, vékonyak,  ducik, kicsikék vagy nagyok. Ennyi jár nekünk. Az élet ennyivel tartozik nekünk.  Tartozunk ennyivel Istennek,  hogy az életet,  amelyet nekünk ajándékozott kihasználjuk.

Soha

soha, soha nem tudhatod pontosan, hogy mi állhat egy-egy tett mögött