Homály.
Ezzel az egy szóval tudnám én jellemezni.
Nem tudjuk kiismerni az embereket.
Nem lehet.
Lehetetlen.
Az emberek többsége még saját magát sem tudja kiismerni,nemhogy a mellette lévő embert.
Egy élet sem elég ahhoz, hogy ràjőjünk ki áll mellettünk. Hogy ki az az ember aki mellett nap,mint nap élünk. Ki is valójában az a személy, akibe szerelmesek vagyunk, akire felnézünk, aki a legjobb barátunk, rokonunk. Ki az a személy aki mellett felébredsz, akivel együtt élsz, akivel nap,mint nap szembe mész a lépcsőházban, a bevásárló központban, a suliban, vagy akár a munkahelyeden.
Nem lehet kiismerni az embereket. Lehetetlen. Még saját magunkon sem tudunk kiigazodni, nemhogy máson. Minden ember csupa homály.
Egyik percben ilyen,másik percben meg olyan. Egyszer ezt mondja, máskor meg azt.
Azt hinné az ember, hogy ismeri a másikat, de történik valami a mindennapi életben és ràjövünk, hogy igazából nem is olyan szendike,mint amilyennek gondoltuk.
Mindenkinek van jó és rossz oldala, de nem biztos, hogy ezt megfelelő arányban tudjuk használni.
Azt hiszed, hogy már tényleg ismered,de valamilyen képpen mégiscsak rájössz, hogy azt az ici-pici részecskéjét még nem fedezted fel. Ott az az apró darabkája, ami talán örök rejtély marad számodra. Bármennyire is szeretnéd, lehet, hogy csak annyival maradsz. A tudattal, hogy valami nem oké, azonban nem tudsz tenni semmit sem ellene. Nagyon szerencsés kell legyél ahhoz, hogy közelebb kerülj ahhoz a személyhez és megismerd, annyira amennyire csak lehetséges.
És ami a legfontosabb: Who the hell r y?
Az emberek legnagyobb többsége ezzel a kérdéssel vacilàl a legtöbbet. Elég csak a tinédzsereket nézni. Tudom, hisz én is az vagyok, s tanúsíthatom. Elég csak egy cseppet a Tumblr mélyére ásni, és úgy mint az amerikai felhasználók, úgy a magyar tumblrösök, igazán kimagasló százaléka erre a kérdésre próbál választ találni.
És mi van azokkal a gyerekekkel, akik ezt nem merik felvállalni, vagy nem tudják, hogy hol/mi segítségével. Szóval ez a kérdés elég "népszerű" a köreinkben, és hát tényleg jogos. Az ember egész élete egy könyv, mely újabb és újabb fejezetekkel bővül, újabb és újabb kanyarokkal, próbatételekkel és meglepetésekkel (akár jó, akár rossz) teli. Nagyon nehéz, még csak egyetlen apró "irányt is behatàrolni". Az emberiség oly színes,hogy nehéz megkapjuk a saját színünket. Mondhassuk akár azt is, hogy az emberiség "szín skálája" végtelen.
Megközelítőleg 7 500 000 000 ember él a világon. Mindenki más és más. És,hogy megkapd a te saját más-sàgodat és fel is ismerd, ahhoz bazi nagy szerencséd kell,hogy legyen. Nehéz, nagyon nehéz megtalálni önmagadat. Nem lehet senki egyéniségét beskatujàzni és felcimkézni. Lehetsz emós, lehetsz gót, lehetsz hippi, hipszter, geek, gentleman, [DUFF(Na jó ez csak úgy zárójelbe, "mert muszáj volt" :)) )] tartozhatsz bármilyen csoporthóz, hasonlíthatsz bárkihez,de te egy KÜLÖNLEGES, EGYEDI személy vagy, belőled nincs kettő. Nincs még egy olyan ember, mint te.
És,hogy milyen vagy Te? Az csak rajtad múlik. Tégy meg mindent azért,hogy olyan életet élj amilyent szeretnél.
És, (igen megint) fogadd el magad olyannak amilyen vagy. Hidd el, úgy vagy csodálatos ahogy vagy.
(A saját homàlyoddal ;-) )
*Bagossy Brothers Company: Komédiás*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése