"Végre elfogadtam, hogy minden tettnek következménye van. Kiérdemeltem őket, jogosan viselem őket. Nincs idő a rossz döntésekre. Minden lépés értékes."
Szerintem minden könyvmoly életében eljön az az alkalom, mikor találkozik egy olyan könyvvel, ami "teljesen megváltoztatja az életét". Nem azt akarom ezzel mondani, hogy húú de milyen nagy életváltoztató szerepű (mármint, ha van már/még ilyen szó) de mégis, akár órákig is el lehet gondolkodni ezen. Mikor befejeztem a könyvet percekig meg sem tudtam mukkanni.
Tarryn egy nagyszerű író. Ha jobban belegondolok, ilyen érzelmeket még egy könyv sem váltott ki belőlem. Nem mintha még nem fejeztem volna be egy könyvet úgy, hogy most mi van, vagy mi a francot kezdjek most, de tényleg az utolsó oldalak olyan áhhh-k voltak.
Nem azt akarom mondani most, hogy mittudoménmilyen, a legeslegjobb könyv, amit olvastam, mert nem, de olvasd el te is és meglàtod, hogy miről beszélek.
A történet nem rövid távon játszódik. Ha jobban megfigyeljük akkor kábé 10 év az egész.
10 év, mely folyamán meg sem tudjuk számolni, hogy hány hibát is követünk el. 10 év mely alatt kiismerheted (már amennyire ki lehet ismerni önmagunkat) éned jó és akár nagyon rossz oldalát. Gondolj vissza a te elmúlt (vegyünk csak) egy évedre. Mi mindenr történt 365 nap alatt. Mi mindenben hibáztál. Milyen jó döntéseket hoztál. Mi mindent követtél el barátaiddal, embertársaiddal, családoddal szemben.
A Kihasznált alkalom nem szimplán egy tipikus YA könyv. Több annál. Sokkal. Nem egy majdnem tökéletes lány a főszereplőnk. Nem, nagyon nem. Olivia nagyon messze el a tökéletestől. Talán még a jótól is. A könyv telis-tele van 10 évnyi hibával, (és hidd el se nem mennyiségileg, se nem súlyosságilag nem kapsz hiányt belőle) melyek olyan szörnyűnek meg hihetetlennek tűnnek, és gondoltom biztosra veszed, hogy az életben ilyenek kizártak, teljességgel lehetetlenek és ilyenek nem fordulhatnak elő, fikció meg minden, de nem. Nem is tudunk belegondolni, hogy akár még a saját barátikörünkben is lehetnel olyanok, kik Istentől nehezebb kártyákat kaptak és "súlyos megprobàltatàsokon kell átessen" ahhoz, hogy "boldogon élhessen míg meg nem hal."
De néha vannak olyan esetek is, hogy nem vesszük észre és olyan dolgokat követünk el, amire talán nincs mentség. Amit talán nem tudunk megváltoztatni. Ami életünk minden egyes napján kísérteni fog.
Nincs restart gomb az életünkben.
Hosszú az életünk. És igen, mindenki követ el hibákat. Néha a "legszentebb" emberek is hibáznak.
És akkor mi van?
Mit lehet tenni ez ellen?
Tudod, hogy mi erre a válaszom?
Egy jó nagy semmit, azt lehet tenni elle.
Ami már megtörtént, az megtörtént. Nem tudjuk kitörölni. De ami azt illeti, nem is élhetünk egész életünkben a múltunk, tetteink árnyékában.
Muszáj tovább lépni.
Muszáj elfogadnunk a tetteink következményét, hisz mindennek megvan az utóhatàsa.
Megtetted, akkor fogadd is el. A te döntésed volt, élj a következményeivel.
Az életed kulcsa a te kezedben van.. éld úgy az életed, hogy büszke légy rá. Minden egyes döntés, ami meghozol legyen olyan amit szivesen fel is vállalsz...
Tarryn egy nagyszerű író. Ha jobban belegondolok, ilyen érzelmeket még egy könyv sem váltott ki belőlem. Nem mintha még nem fejeztem volna be egy könyvet úgy, hogy most mi van, vagy mi a francot kezdjek most, de tényleg az utolsó oldalak olyan áhhh-k voltak.
Nem azt akarom mondani most, hogy mittudoménmilyen, a legeslegjobb könyv, amit olvastam, mert nem, de olvasd el te is és meglàtod, hogy miről beszélek.
A történet nem rövid távon játszódik. Ha jobban megfigyeljük akkor kábé 10 év az egész.
10 év, mely folyamán meg sem tudjuk számolni, hogy hány hibát is követünk el. 10 év mely alatt kiismerheted (már amennyire ki lehet ismerni önmagunkat) éned jó és akár nagyon rossz oldalát. Gondolj vissza a te elmúlt (vegyünk csak) egy évedre. Mi mindenr történt 365 nap alatt. Mi mindenben hibáztál. Milyen jó döntéseket hoztál. Mi mindent követtél el barátaiddal, embertársaiddal, családoddal szemben.
A Kihasznált alkalom nem szimplán egy tipikus YA könyv. Több annál. Sokkal. Nem egy majdnem tökéletes lány a főszereplőnk. Nem, nagyon nem. Olivia nagyon messze el a tökéletestől. Talán még a jótól is. A könyv telis-tele van 10 évnyi hibával, (és hidd el se nem mennyiségileg, se nem súlyosságilag nem kapsz hiányt belőle) melyek olyan szörnyűnek meg hihetetlennek tűnnek, és gondoltom biztosra veszed, hogy az életben ilyenek kizártak, teljességgel lehetetlenek és ilyenek nem fordulhatnak elő, fikció meg minden, de nem. Nem is tudunk belegondolni, hogy akár még a saját barátikörünkben is lehetnel olyanok, kik Istentől nehezebb kártyákat kaptak és "súlyos megprobàltatàsokon kell átessen" ahhoz, hogy "boldogon élhessen míg meg nem hal."
De néha vannak olyan esetek is, hogy nem vesszük észre és olyan dolgokat követünk el, amire talán nincs mentség. Amit talán nem tudunk megváltoztatni. Ami életünk minden egyes napján kísérteni fog.
Nincs restart gomb az életünkben.
Hosszú az életünk. És igen, mindenki követ el hibákat. Néha a "legszentebb" emberek is hibáznak.
És akkor mi van?
Mit lehet tenni ez ellen?
Tudod, hogy mi erre a válaszom?
Egy jó nagy semmit, azt lehet tenni elle.
Ami már megtörtént, az megtörtént. Nem tudjuk kitörölni. De ami azt illeti, nem is élhetünk egész életünkben a múltunk, tetteink árnyékában.
Muszáj tovább lépni.
Muszáj elfogadnunk a tetteink következményét, hisz mindennek megvan az utóhatàsa.
Megtetted, akkor fogadd is el. A te döntésed volt, élj a következményeivel.
Az életed kulcsa a te kezedben van.. éld úgy az életed, hogy büszke légy rá. Minden egyes döntés, ami meghozol legyen olyan amit szivesen fel is vállalsz...
És ha, be is csúszik egy-egy kisebb-nagyobb hiba, ne szomorkodj el.
Lépj túl rajta.
Nagyon nehéz igaz, de muszáj.
Légy boldog, és büszke minden egyes tettedre.
Légy boldog, és büszke minden egyes tettedre.
*Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése