Modulusz láv. Meg Píísz..

Mikor pici vagy,
Semmi sem érdekel.
Minden csupa
játék
és
móka.
Az élet szép,
mindenki szeret,
ismeretlen nincs.
A függvény egyszerű,
az eredmény meg
1x1.
De, mikor jön a
nagy fordulat,
Mondjuk egy
180-as,
Minden
a
fe-
je
te-
te-
jé-
re
áll.
Sinus, cosinus, tangens
Mára már semmi sem elég.
Hát még a cotangens?
Kérleeeek..
Ha mondasz egy paramétert,
Mondjuk,
3 szótagost,
9 ismeretlenest,
Az élet happy,
S máris
pí
per
kettő.
De mivan ha jön a
konjugált?
Édes Atyám
Megsegíts,
máris
origoból szagolhatjuk
a tejutat.

Ki vagyok én? I.

Hogy ki vagyok én?

Minden áldott reggel ez az első kérdésem, mikor felébredek, és percekig bámulom kis szobám megsárgult plafonját, keresve rajta a legújabb repedéseket. Hirtelen az a gondolat kezd el cikázni fejemben, hogy akár szívem magányos rései is lehetnének, de azokat sikerült a hétvégén összevarrogatnom, szóval már idejemúlt ez a hasonlat is. Ideje felkelnem.

Ki vagyok én?

Megpillantom magam a fürdőm életunt tükrében.

Egy kis üres, kiesett darab torzítja el képem. Ez is csak a legutolsó dühkitörésem megnyílvánulása lehet.

Szegény, tán már elege van pattanásos, semmitmondó, szokványos képemből meg a csöpögő, izgága, összevissza szállingozó hajamból.

Sajnálom, tükör, ez vagyok én, de nézd a jó oldalát, legalább a szemem alatt lévő karikákat egy kis porral sikerült kevésbé szembetűnővé tennem.

Hogy ki vagyok én?

Nehéz megválaszolnom ezt a kérdést. Főleg végignézve a szekrényem tartalmán. Ha meglátnád tán elkönyvelnél valami szektásnak vagy sátánistának.

Pedig én tényleg nem vagyok egyik sem. Sőt még közel sem állok hozzá. Csak  egyszerűen szépnek tartom a feketét. Elég sok mindent ki lehet fejezni vele. Mint például: jobb, ha ma nem is próbálsz meg hozzám szólni, mert annak nem lesz jó vége.

Mivel a szüleim félnek tőle, hogy tán depressziós vagy emós válik belőlem, a nagyitól kapott vörös kötött pulcsim mögött lakozik pár szürke póló is. A változatosság kedvéért az egyik olyan darabot kotorom elő, és bújok bele. Huppsz, hátul lett egy kis lyuk a nyakánál. Talán nem kellett volna olyan durván levetnem magamról legutoljára. Hm. No mindegy, rákapom azt a kopott zakót, amelyet tavalyelőtt túrtam a Sári néniék lányánál, úgyis ez áll rajtam mostanság a legjobban. Más már minden nagy rám. Csakis az új altatóm hatása miatt fogyhatok. De mondom, nem vagyok depressziós vagy stresszes vagy bárminek is akarsz elkönyvelni az égvilágon.

Gyanús csend van a lakásban. Tán már csak én vagyok itthon.

Megint meg kell, hogy cáfoljam a tinédzserekről alkotott képedet.

Reménykedve szalszázok ki a konyhába, és túrom fel a jobb felső szekrény tartalmát. (Itt szoktam dugdosni a csodaelixíremet) Szerencsémre, még épp van egy csomag milkás kávém. Ez a kedvencem. Olyan finom, édes, akárcsak a csoki.

            Hogy ki vagyok én?

Külsőmet látva, fogadni merem, ezt sem néznéd ki belőlem, pedig mégis. Nem csípem feketén, elég édesszájú vagyok. Rekedten sípol a kőkorszaki vízmelegítőm. Feltépem a csomagolást. Felhevült vízben csomósan lebeg a barna por. Van még öt percem indulásig. A csomók kiszurkálásával töltöm maradék időmet, majd egyből, ízlelgetés nélkül leöntöm torkomon.

Kabát, sál, utolsót igazítás, utolsó pillantás. Elég tűrhető.

Hogy ki lehetek én?

A szomszéd Tibiék lánya, ki mindig felébreszt édes álmunkból, úgy bevágja maga után a bejárati ajtót, fél hétkor.

feketét. Elég sok mindent ki lehet fejezni vele. Mint például: jobb, ha ma nem is próbálsz meg hozzám szólni, mert annak nem lesz jó vége.

Mivel a szüleim félnek tőle, hogy tán depressziós vagy emós válik belőlem, a nagyitól kapott vörös kötött pulcsim mögött lakozik pár szürke póló is. A változatosság kedvéért az egyik olyan darabot kotorom elő, és bújok bele. Huppsz, hátul lett egy kis lyuk a nyakánál. Talán nem kellett volna olyan durván levetnem magamról legutoljára. Hm. No mindegy, rákapom azt a kopott zakót, amelyet tavalyelőtt túrtam a Sári néniék lányánál, úgyis ez áll rajtam mostanság a legjobban. Más már minden nagy rám. Csakis az új altatóm hatása miatt fogyhatok. De mondom, nem vagyok depressziós vagy stresszes vagy bárminek is akarsz elkönyvelni az égvilágon.

Gyanús csend van a lakásban. Tán már csak én vagyok itthon.

Megint meg kell, hogy cáfoljam a tinédzserekről alkotott képedet.

Reménykedve szalszázok ki a konyhába, és túrom fel a jobb felső szekrény tartalmát. (Itt szoktam dugdosni a csodaelixíremet) Szerencsémre, még épp van egy csomag milkás kávém. Ez a kedvencem. Olyan finom, édes, akárcsak a csoki.

            Hogy ki vagyok én?

Külsőmet látva, fogadni merem, ezt sem néznéd ki belőlem, pedig mégis. Nem csípem feketén, elég édesszájú vagyok. Rekedten sípol a kőkorszaki vízmelegítőm. Feltépem a csomagolást. Felhevült vízben csomósan lebeg a barna por. Van még öt percem indulásig. A csomók kiszurkálásával töltöm maradék időmet, majd egyből, ízlelgetés nélkül leöntöm torkomon.

Kabát, sál, utolsót igazítás, utolsó pillantás. Elég tűrhető.

Hogy ki lehetek én?

A szomszéd Tibiék lánya, ki mindig felébreszt édes álmunkból, úgy bevágja maga után a bejárati ajtót, fél hétkor.

-Nem értem azt a gyermeket. Valami nincs rendben vele.

Tán magányos, vagy épp szerelmi bánatban szenved.

Le merem fogadni, hogy rosszul áll az iskolában a szénája.

Nem tanul eleget.

Folyton-folyvást csak elvan magával.

Nem törődik magán kívül senkivel.

-Ej, Mariskám hagyjad, csupán csak annyi baja van, 

 hogy fiatal. Majd beérik a feje lágya.

--folytatás következik--

Légy boldogsághormon! :D

Vannak olyan emberek, akik nélkül el sem tudnád képzelni az életed.
Hirtelen, erős viharként lépett be életedbe,  lopta be magát szívedbe, és bármennyire is próbálnád, nem tudnád kítépni őket életedből,  emlékezetedből, szívedből.
Vannak olyan emberek,  akik csak egy fejezetet jelentettek számodra.
Volt egy olyan pont életed folyamán, amikor szükséged volt rájuk. Fontos szerepet játszodtak életedben,  vagy csak nekik köszönhetsz valamit. Egy élményt, egy tapasztalatot, vagy akár egy új életet.
Vannak olyan emberek,  akik fontos szerepet játszottak életed egy igen hosszú periódusában, de már vége.  És amilyen gyorsan jöttek,  úgy el is tűntek. 
Vannak olyan emberek, akik fontos szerepet fognak játszani életedben,  de még csak nem is ismered őket.  Talán maradnak, talán elhagynak.
De minden egyes általad ismert, és e ismert emberért hálás kell, hogy legyél.  Talán közvetlenül nem hatnak rád,  de soha nem tudhatod, hogy mit nem köszönhesz nekik.
Szóval holnap mosolyogj rá 10 emberre. 10 emberre,  akit meg soha nem láttál.
10 emberre akit talán már láttál, de fel sem vetted őket.
10 emberre, akit ismersz.
10 emberre, akit meg szeretnél ismerni.
Legyen egy csoda, mosolygós napod :)
Fel a fejjel.
Légy fénysugár.

#prayforparis

Párizs 2015. 11. 13.

Mit kellene mondjak a társadalomról?

Erről az egész emberiségről?

Egyáltalán emberiség ez?

Mert lehet, hogy távolodunk tőle..

Emberek ezrei, milliói keresik a válaszokat a miértjeikre.. 

Miért? Miért? Miért?

Miért pont velük? 

Miért pont ott?

Miért pont ők?

És  szomorú, 

de ezt már sohasem fogják megtudni...

Bravó emberek!

Bravó  állatok! 

Ti tényleg beakarjátok bizonyítani,

hogy majmok az őseitek...

Részvétem..

magyar költészet napjaként..ha már johannis is elismerte

Hogy mi a költészet?
Ki vagyok én, hogy tudjam?
Hogy mit jelent magyarnak lenni?
Honnan kellene erre megfelelő választ adjak?
Hogy mit jelent számomra ez a két fogalom együtt?
Mindent a semmiségben.
Semmit a mindenségben.
Megfelelő választ kereshetném napokig, úgyse tudnám megfogalmazni, hisz mindkét szó olyan tág fogalomkörrel és jelentéssel rendelkezik, hogy az én kis kezdő agysejtjeim terápiára kellene jelentkezzenek a végén.. (és azt gondolom senki sem akarja.)
A költészet maga az élet.
Magyarnak lenni áldás.
Hogy miért?
Nézz körbe a világban!
Mi vagyunk a legjobbak. Költészet, líra és epika nélkül nem tudnám elképzelni az életem.
És nem is akarom.
Bele se merj gondolni, hogy milyen sívár hétköznapjaink lennének.
A költészet szárnyakat ad.
Ha van szárnyad, mindent el tudsz érni.

facebook.com

Számolok

Számolom a napokat,
Míg újra látlak.
Számolom a perceket,
Míg kezed kezemhez ér.
Nem is tudod,
Hogy mennyire várom már.
Hogy mennyire vágyok rád.
Nem tudom
Elképzelni,
Hogy hogyan tudom
kibírni ezt az egész
szarságot
Nélküled.
Bárcsak itt lennél.
Bárcsak ott lehetnék.
Bárcsak szívünk összérne,
Összeforna, összeolvadna.
Te es én.
Kész tehén.

Nagyon hálás lennék, ha már megkaphatnám magamat...

Poklok pokla, avagy én igenis menekülök a lángok közül...

         Biztosan voltál már úgy, hogy ölbetett kézzel, hátra dőltél a székedben, és hülyén vigyorogtál csak úgy magad elé, hisz befejezted álmaid jövőjének tervezgetését.
    Nem?
Most komolyan?
   Tényleg?
        Hát velem megtörtént már.. Ahhoz képest, hogy csupán csak 16 éve töltöm el boldogsággal (és most komolyan hidd el nekem, hogy csupán csak néha, nagyon néha szeretnének a Duna Delta másik oldalán vagy akár Amerika legeldugottabb részén látni ) a körülöttem élők szürke kis életét, volt már olyan, hogy büszkén álltam fel az íróasztalom mellől úgy, hogy láttam az egész életemet.. Tudom, megdöbbentő lehet, de sziklabiztos voltam az egész életemmel kapcsolatosan. Minden egyes kész kis részletével.

És most gondolom, azon morfondírozol, hogy miért csak múlt időben beszélek..
Hogy mi történt? Miért mondtam le orvosi, neurológiai karrieremről?

soha, soha nem tudhatod, hogy mi állhat egy-egy tett mögött

       A válasz egyszerű. Nem tudom, csak az idő múlásával, Titi (testvérnek nevezhető, földi lény) egy-két szavával, és egy kis realista látásszemlével, rájöttem, hogy ez mindig is csak egy gyermekkori álom marad.. Mint gondolom, az is, hogy a szüleim látnak még engem informatikus (egyetemi) oklevéllel.
Nagy álmom volt és komolyan, évek óta csak arra vártam, hogy ott legyek már a saját Grace klinikámban, Meredith helyében..
De az élet már csak ilyen. Soha semmi nem úgy lesz, ahogy eltervezted..
Csak éppen az a baj, hogy én folyton folyvást tervezek...

Mondd csak:

Ha az életben maradás a tét,  nem éri meg némi fájdalom? 

      És mint ahogy tudjátok, én olyan személyiség vagyok aki nem várja meg, hogy elvonuljon a vihar, hanem megy és mer táncolni az esőben (igen, talán ezért is vagyok szinte minden második héten grippés :D). Már az első héten (mondhatnám akár az első napot is, de azért ne siessünk annyira elé) elkezdtem keresni az alternatívákat. Tipikus mazochista vagyok, aki letöri a saját szárnyait, s már rögtön elvárja, hogy repüljön. Persze, úgy-e mindenkinek vannak gyermekkori álmai (ironikusan hangzik, tudom.. gyermekkori álmokról beszélni mikor még én magam is gyermek vagyok? pff..amúgy igen) és alternatívájai, a vész esetére, de én amúgy arra a dologra, arra szakra, soha-életemben-komolyan nem gondoltam úgy-hogy-akár-az-is-legyek. Most pedig? Már a felvételi kritériumokat is szinte fejből feltudnám sorolni és az egyetemek, főiskolák közül próbálom megkapni a legmegfelelőbbet.. Még akkor is, ha az éppen nem az én szép kis Erdélyemben van...Jaj, és még akkor is ha apum netalán kitagadni, és a nagy, matek-infós diplomámmal útamra csapna :/

-És ha csak rosszabb lesz? Ha előbb a fájdalom gyötör,  aztán kitör a pokol?
-Ne feledd, Churchill egyszer azt mondta:  Ha a poklok poklàn mész is keresztül, menj tovább.
Hát nem érted? Nem éri meg harcolni, küzdeni, kiállni a céljaid mellett? Ne engedd meg, hogy megégessen a pokol tűze. Légy a víz, mely legyőzi azt. 

Ma van az a holnap,amitől tegnap annyira féltél

Talán el sem tudod képzelni, hogy milyen jó lehet végre valahára kiadni magadból azt, ami teljes szívedből bánt.
Napok óta járkálsz mint egy félhalott.
Nem tudod mit kezdj az adott szituációddal. Beszélned kellene vele, el kellene mondd minden egyes kis bajodat, minden egyes kis szálkát ami bánt vele kapcsolatosan, de nem mered.
Félsz.
Tépelődsz.
Szorongsz.
Elmélkedsz.
Parázol.
Gondolkodol.
És nem jutsz semmire sem.
Csak agyalsz, agyalsz és agyalsz. Fogod a fejed, ha hagyod, hogy egy lehetőség kicsússzon a markaid közül. Keresed az alkalmakat, visszaszámolod a napokat, magadban vagy ezerszer újraírod az eshetőségek számtalan kimenetelét, de mikor oda kerülsz, találkozol vele, a szemébe kellene mondd a kisebb-nagyobb bajaidat, nem mered.
(Gondolom nem csak én vagyok az egyetlen, a kerek egész világon, aki így van ezzel)
Azonban mindig van egy pont, mikor már nem bírod tovább. Gondolom mindenkinek ismerős az az érzés mikor már nem is történik semmi nagy dolog, de már egy csípősebb bejegyzés is elég, hogy elindítsa a lavinát és akkor, akkor tényleg kiakadsz úgy, hogy közben komolyan fogalmad sincs, hogy mi történt veled, csak tudod, hogyha nem adhatod ki magadból, nem sírhatod ki magadból, neked annyi, végleg, feldobod a talpad.
Na, kábé ez is ilyen. Addig-addig agyalsz a dolgokon, addig-addig játszod le magadban, addig-addig próbálod ősszerakosgatni a mondatokat a fejedben, megkapni a megfelelő helyszínt/időpontot, hogy mikor a legkevésbé is várnád, akkor robban ki minden belőled, pont mint egy lavinából.
A szavaidat sem válogatod meg. Nem érdekel, hogy ki és mi hallja. Nem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Te csak mondasz, mondasz és mondasz, mint  a patefon.. Be nem áll a szád. Ő meg csak néz.Bámul. Hallgat és tűr. Majd gondolkozik, de mire szóra emelné száját, te már ott sem vagy. Repülsz, hisz te vagy Reamonn Supergirl-je, ki csak szálldogál.
Hidd el, ez az érzés felbecsülhetetlen.
Ne félj megtenni, hisz minden csak átmeneti. Csak egyszer élünk. Minek vesztegetnénk aggodalmaskodásra és haragtartásra az életünket a kelleténél tovább? Csak egyszer kell, hogy kiadj magadból mindent, s minden megváltozik. Remélhetőleg minden jobb lesz. (Vegyük csak azt, hogy te legalább megkönnyebültnek érzed magad. :) )
A rosszabb feléről inkább nem beszélek. A supergirl-ök mindig csak pozitívan gondolkodnak :D


A fent említett szám:

Reamonn-Supergirl

Kis, szürke, sál féle valami

Emlékszel
régen mennyit
Hordtad azt a szürke sál féle
valamidet?
Mindig csak nevettünk rajtatok.
Emlékszel
Mikor nekem adtad
Azt a kis szürke sál féle
valamidet?
Tisztára olyan illata volt, mint neked.
Csak nevettünk és sírtunk
S azt hittük
Semmi jelentősége.
Pedig, ha tudnád,
Hogy mennyit jelent számomra.
Velem vagy, ha igazából
Mégiscsak messze vagy.
Veled alszok.
Az illatoddal ébredek.
Tudom, közelsem olyan
Mintha mellettem lennél
S reggel pedig
összekulcsolnánk a kezünk
De legalább ennyim
Van belőled.
Ha már tényleg,  többé
Nem lenne olyan mint régen, 
Ennyim van belőled.
S egy részed mindigis
Velem fog maradni.
Még akkor is
ha én Itt
S te Ott.
Még akkor is,
ha Fúj, 
S akkor is,ha Nem.
Ha Szeretsz, 
Ha Szeretlek,
Ha Ismersz
S ha Elfelejtesz

Vakinak

Tudom, hogy
Én kellene legyek
Az, ki fogja magát
S eléd áll.
De nem megy.

Tudod jól
Milyen akaratos,
Makacs és
Önfejű vagyok.

S így megy
Szépen
Tönkre minden.
Minden ami
Te és én.

Nem hívlak, 
Nem hívsz.
Nem látlak,
Nem látsz.

Egyik nap
Még megvan a
Tehén,  másnap
Meg még egy
Muuu sem.

Én is szeretlek
és hiányzol.
S hát én
Neked Vaki?

S.O.S.

Hey guys! I would like to find an english/american-IDK pen pal. Please somebody write to me!!! :)

Hogy mikor vagy igazán szomorú?
Nem akkor mikor órákat tudnál panaszkodni a körülötted lévőknek,  nem akkor mikor a párnádba temeted arcodat, vagy mikor az ereidet vagdolod.
Nem.  Egyáltalán nem.
Hanem akkor mikor egyedül vagy, ülsz a szobádban, távol mindentől és mondhatni semmi ok nélkül,  azt veszed észre,  jogy hirtelen könnyekben ázva találod magadat.
Nem tudod miért, hogyan vagy bármi,  csak ülsz és sírsz.  "Semmi" ok nélkül. 

Mézédes talán

Talán csak 

ennyi volt.

Az egész csakis 

ennyi volt.

Hirtelen lett, 

majd volt,

aztán csak vége.

Azt hittem, 

ennél 

több

is 

lehet.

(Hahah.)

Hát nem.

Az élet már csak ilyen.

Mint egy kedves,

jótékonykodó 

lélek,

ad mikor nincs szükséged 

rá,

majd 

hopp,

egyik percről a másikra

visszakéri 

magának, 

hisz 

ő

már csak

ilyen.

Tudood!

Kedves.

Na meg édes.

Hivatalos! ''Somer'' lettem két hétre...

Emlékeztek még arra, mikor egy szép júliusi napon, azzal a hírrel rontottam be életetekbe, hogy munkába álltam?(Na igen...,tudom, még mindig meglepő egyesek számára, hisz nem tagadom, nekem is az lett volna, ha nem én lettem volna a szenvedő alanya. :) )

A mai nappal hivatalosan is véget ért a 2015-ös munkálkodásom. Lehet, sőt, inkább 100%, hogy nem erre gondoltam, mikor nekikezdtem, de az életben mindennek van előnye, és hátulütője is, szóval nincs okom panaszkodásra:)
Ez a másfél hónap, iszonyat gyorsan telt el. Rengeteg új embert ismertem meg (na jó nem csak a munkámnak köszönhetően, de azért naaa), és rengetegen kerültek közel a szívemhez, de azonban van ami sohasem változik. Na de  nem akarom még elkiabálni magam, nem nyárzáró poszt akar ez lenni, hanem csak munkazáró, szóóóval...
A fizetésemre nem panaszkodhatok. Ahhoz képest, hogy 16 évesen, törvényesen(!!!) mennyit dolgoztam, elég szép summát kaptam, ami remélhetőleg elég is lesz a jövő nyári terveimre plusz meg a kis ide-oda elköltendő zsebpénznek is elég lesz egy jó ideig. :) De, ha azt vesszük, hogy a kelleténél egy csomóval, egy ici-picivel többet dolgoztam, akkor hát kíváncsian várom a második fizetésem túlóráiról szóló papírkát.
Mind a két váltással elég jól összebarátkoztam, egy csomót hülyéskedtünk, még a legbizarrabb helyzetekben, megtanultam egyszerre három teli tányért vinni (hidd el: elég nehéz, még ezt is csodálom, hogy sikerült), és ha azt vesszük sok mindent nem is törtem össze (két söröskancsót, 1 vizespoharat, vagy négy borospoharat mosogatás közben, és egy málnás prigátot,ami megjegyezném végül kiderült, hogy nem málnás hanem banános-epres.. khhmmm.., péntek éjjel 3 órakor, mikor töltöttük fel a hűtőt..Megjegyezném, sem nekem, sem Rolinak nem lett baja), jaj és hát a túlóráimról, hogy is felejtkezhettem el?...hisz volt abból bőven.
Na de komolyan, minden jó a összbe jó, nem? És nekem összbe jó volt.. :)
Őrült vagyok? Lehet. De mindennél jobban szeretem ezt a kis őrült lényem..

(Amit nagyba remélem, két hét múlva is ugyanúgy meg tudok tartani. :D )

Kellemes estét,
  és U.i.: remélem, ti sem fogtok jövőben kellemetlenül hozzá állni az ilyen dolgokhoz, hisz hidjétek el, a legkellemetlenebb dolgokból is ki tud sülni valami jó! :)

Díííííj :)

Sziasztoook! 

Lám-lám, ne mim lett? :)

Nagyon szépen köszönöm Kate Avangers-nek, 

a Bosszúállók újratöltve c. blog írójának. 

Drágassszágom :D

Szabályok:

1. Írd le, hogy kitől kaptad.
2. Írj magadról 10 dolgot.
3. Válaszolj 10 kérdésre.
4. Tegyél fel 10 kérdést.
5. Küldd tovább 10 embernek.

10 dolog rólam :)

1. Most megyek 10. osztályba.
2. Bentlakásos suliban vagyok.
3. Annak ellenére, hogy idén rájöttem, jobban szeretek írni és olvasni, mint matekozni, matek-infón vagyok...
4. 3 éve írok folyamatosan naplót.
5. Katolikus vagyok, és annak ellenére, hogy lehet nem látszik rajtam, vagy az írásaimon, gyakorlom is hitemet.
6. Jövő nyáron ki szeretnék menni Krakkóba a 2016 Világ Ifjúsági Találkozóra.
7. Idén nyáron egy kis bisztróban dolgoztam.
8 Mindenem az olvasás. Éjjel-nappal, otthon-suliban-bárhol.
9. Egyszer betörtem az egyik üvegajtónkat tenyérrel.
10. Még mindig megvan egy nagyobb szilánk nyoma. :D

10 megválaszolandó kérdés, válasszal :O

1. Tervezel írói pályát vagy csak hobbi szinten írsz?

Mivel még csak 16 vagyok és orvosi az álmom, valószínűleg csak hobbi marad. :(

2. Szeretsz fanfictiont olvasni?

Ööö, hát ha muszáj. Nem a mindenem, de adok egy esélyt neki. :)

3. Melyik álmaid városa?

Párizs. (Lásd Tumblr: Párizs csak rám vár)

4. Milyen könyvet olvastál utoljára?

Ezt a kérdést nem értem. Romantikus, YA-t, azthisz. Inkább írom a címét, mert nincs kedvem kigoodreads-ezni :) Szóval: Sarah Dessen: Altatódal. (Nem vagyaok nagy Dessen rajongó, szerintem azt leszámítva, hogy egy adott pontig elég szépek a történetei, eléggé felszínes. Nem szeretem a hirtelen időközi ugrásait :D ) 

5. Mi a kedvenc filmed?

IDK. Inkább sorozat. ^_^ 

6. Mennyire fontos számodra, hogy egy blog rendelkezzen fejléccel?

Nem mondanám, hogy huuu de fontos, de úgy azért naa, mégis szebb.

7. Milyen érzés volt mikor megláttad életed első véleményét a faladon?

Áhhhhh. Valami mennyei. Pontosan emlékszem, épp a fürdőkádban netezgettem (rossz szokás, tudom naa, nem kell elítélni..) és akkor jött egy e-mailem, hogy lett egy hozzászólásom. Örömömben szinte kiszöktem a kádból, őrült módjára evickéltem a lábaimmal és sikolytóztam, majd kábé míg el nem aludtam, nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról :)

8. Minek a hatására kezdtél el írni?

Egy szó. ÉLET.

9. E/1 vagy E/3 személyben íródott történeteket szeretsz jobban olvasni?

Inkább E/1. Számomra az személyesebb. :)

10. Kizáró ok-e az, hogy fanfiction egy blog, ha olvasnivalót keresgélsz?

Mondjuk, hogy nem pont.....

Szíveim!!! Itt a 10 kérdésetek, amelyeket jó lenne megválaszolni :P

1. Mi a legnagyobb álmod?

2. Melyik a kedvenc saját idézeted/szóösszetételed/szólásod?

3. Melyik a leggyakoribb szó amelyet használsz?

4. 10-es skálán, mennyire fontos számodra az írás?

5. Melyik a kedvenc könyved?

6. Hány kisállatod van, ha van?

7. Coca Cola vagy Pepsi Cola?

8. Mennyire ismered jól önmagad?

9. Mit gondolsz, ha csak az akaratodon függne a világ sorsa, megtudnád menteni a pusztulástól?

10. Még csak egy.. Naa szóval.. Vissza fogsz majd térni a blogomra, vagy sikerült ráeszmélned, hogy milyen...izééé..bolondos vagyok, és inkább kilométerekről elkerülsz? :) (Csak őszintén.. nem foglak felkutatni, megölni, feldarabolni majd elégetni, ha nem a válaszod :D)

Választottjaim ^_^ :

Pete's Poetry

Styleoriginal

Stile di Vita

Jegyzetfüzet

Ombre Lemonade

A Képzelet Tolla

Lexa és Nixi könyves kuckója

Professional Dreamer

Montaguek és Capuletek

In my own world

*Drága választottjaim! A sorrend nem lényeges. A lényeg, hogy benne vagytok :) Szép estét! :) *

Tündérmese szívem...

Azt hittem, hogy végre,
te leszel a hercegem fehér lovon.
De nem,  kiderült, hogy nemhogy
nem vagy királyi sarjadék,
de még lovad sincs.
*Válóok!!!*

Najóóóna.
Megfelel a Lamborghini is.
Minek nekem fehér paci?
Nem vagyok én igényes.
(Hahahhaa. Nem vicc)

Khmm.
Nem lehetnél inkább teljesen szőke?
Tudod, csak, hogy jól paszzoljunk.
Cukik lennénk a képeken, hisz tudod,
Ami nincs posztolva, megsem történt. 

Hmm, hát persze.
Talán ilyenek vagyunk mi is.
Sok meg nem történt valami.
Valami, amit már
sohasem fogunk megtudni.

Ez az édes élet.
Pedig, juuj Atyám,
mennyire lettem volna
én a te kis hercegnőd.
Csak száguldoznànk.

És nézd meg.
Már a rímek sem érdekelnek.
Hisz minek is érdekelnének,
ha rìmünk elszállt, már
nem is emlékszel rá?

Mesze neked vers,
nem lett ebből semmi sem.
Csak egy bukott, szinte hercegnő
nyálas nyavalygása.
Blööö....

P. I. L. L. Na jó... Inkább hagyom...

Hogy lehet ilyen pillangós ez az élet? 
Hogy lehetünk ilyen pillangósak?
Hogy lehetnek ilyen, ilyen pillangósak az érzéseink?
Hogy pillangózhatunk bele valakibe ilyen pillangósan?
Hogy pillnagozhatom le ezt ilyen pillangósan?
Hogy nem tudok olyan könnyen tovább pillangózni?
Miért kellett ilyen pillangostúl beléd pillangoznom?
És miért vagy te  ennyire pillangós?
Annyira pillangóz.
Pillangó pillangó pillangó. Pillangó.  Pil-lan-gó. Go-go-go-pillangó. Pillangó. Pill pill pill. Egy pillanat  Pillangópillangó.

Édes
Naivak
Hülyék
Szerethetünk
Könnyen
Írhatóm
Pillangósan
Lépni
Veszettül
Esni
...
Idegesít
Pillangó pillangó pillangó. Pillangó.  Pil-lan-gó. Go-go-go-pillangó. Pillangó. Pill pill pill. Egy pillanat  Pillangópillangó.

nem álltam fel hittérítőnek. nyugii

Igen, beismerem, amint már rájöhettetek, én tényleg egy hangulat ember vagyok.
És a hangulatom igen változó.
Ahogy elmúlt időben (mindjárt egy éve, hogy az én kis drága becses írásaimra vesztegetitek időtököt..Persze csakis az én örömömre *Juhhé*) betekintést nyertetek életemben, arra is rájöhettetek, hogy nekem nagyjából csak lefelé állt a szám, ha egyáltalán ez a megfelelő szó,az itt és életemben egyaránt lejátszódó poklok poklára.
Én tipikusan egy olyan lány vagyok (véleményem szerint legalább is) aki egyaránt tudja gyűlölni és imádni az életét, az emberiséget, és az egész világot, úgy egyben. :)
Visszanézve a posztjaimat, hát igen, tényleg kitudok borulni. És hát hogyan is tudnám jobban kifejezni magam ilyenkor, minthogy írjak, Csak éppen ez a legnagyobb baj velem. A dühömöt kitudom írni magamból, de hogy a boldog pillanataimat meg tudjam örökíteni? Na az már nehéz meló számomra. Nem tudom, hogy ezzel ti hogy s mint vagytok, de nekem pillangostúl nehéz. (Igen, Point of Retreat... )


Szóval ma csak annyit mondok világ, hogy ez a lány, aki képernyő másik oldaláról gépeli azt amit te most éppen olvasol, tud boldog lenni, és most igenis boldog. Pillangostúl boldog. Na jó na, lehet azért annyira nem, de tudok az is lenni, és ha nem is adom tudtotokra, néha nekem is kijön a jóból a részem, és kész extázisban tudok égni napokig. És igen valószínűleg ez az egész megbabonázott létem Isten és a CsIT miatt van.

*Ne lépj ki.Csak olvasd tovább. Kérlek. Majd pár perc múlva elér az az "iksz".*

Hálával és dicsőséggel tartozom a fent csücsülő Mennyei Atyámnak (Igen,  hiszek benne meg minden, mi van?) végtelen szeretetéért és kiáradó kegyelméért, ki megmutatta nekem, hogy ha megnyitom látásomat, és rá bízom magamat az élet nem is olyan csúf és sötét, mint amilyennek tartom/tartjuk. Nagyon nehéz az élet, és ha komolyan, teljesen egyedül állunk szembe vele, akkor elemészt, megéget, megöl és így tovább, és így tovább. Már csupán akkor is sokkal könnyebb megmaradjunk a világon, ha van egy csodás barátunk aki segít átevezni az élet nagy folyamú áradatain, és hát ha a mindenség Úra a kebel barátunk, mi lehet ellenünk. Ebben a zűrös körforgásban gyakran elfelejtkezünk Róla, szeretetéről, segítőkészségéről, valamint az imáink erejéről. Elfelejtjük, vagy tán nem is tudjuk, nem vesszük tudtunkra, hogy Ő van, volt és mindig is lesz. Bármennyire is lent lehetünk a lejtőn, Ő felénk nyújtsa a kezét, felhúz a felszínig, új szívet ad, és egy segítő kart, melyt felajánl, hogy életed hátra lévő részén foghatod.

*Remélem, még mindig itt vagy. Még csak egy kicsi mára. I prooomise*

Rengeteg fiatallal, és nem túl fiatallal, latolgattam már ezt a témát.
Mindenki másképp áll hozzá ezekhez a dolgokhoz. Sokan nem tudják, hogy Isten megbocsájt bármi is van. Nem ver meg Ő, és nem ítél el. Mindenről tud, még arról is amit jelenleg gondolsz. Nem kell megtedd, nem kell kimond, elég ha csak gondolsz is rá. Minden tud. 7.500.000.000 emberről gondoskodik. Hát nem csodálatos? Miért lennél te a kivétel? Csak mert egy csomó szarság történt idáig az életedben? Csak mert rémes dolgokat tettek veled, és talán te is rémes dolgokat tettél másokkal? Ha ezt hiszed akkor most jól figyelj ide. Ő. Szeret. Téged. Tegnap is. Ma is. Holnap is. Még akkor is ha te Őt nem. Akkor is ha megtagadod. Ma. Holnap és mindörökké.


*Cikinek tartod? Térj még vissza hozzám. Fogadjuk, hogy nem leszel még sokáig ezen a véleményen ;).*

Mondhatom, hogy Isten áldjon?
Persze, hogy mondhatom.

 Isten áldjon,
     egy lány a 7.500.000.000 ember közül,
                 alias,
                      a Te szeretett Edinád

#CrossEqualsLove

Hogy lehetünk ennyire nemtudommilyenek, amire a magyar, román,  angol, német, svéd, spanyol mittudoménmilyen nyelvben, egy kibaszott megfelelő szót nem lehet találni.
Felsorolhatnánk minden egyes nyelv, minden egyes jelzőét de, hogy egy megfelelő szó sem jön a markunkba az ember biztos.
Áradozhatunk a világról, az édes mázas bajainkról, szidhassuk embertársainkat, oszthassuk a szépet és a jót, mégis csak ilyen gyarlók, fösvények, fukarok, mocskok, patkányok, embertelenek, hazugok, becstelenek, hülyék,  zsugoriak leszünk a világ végéig. 
Megmutathassuk a világnak a szép, a jó, a mittudoménmilyen cuki oldalunkat egész életünkben nem tudjuk megjátszani magunkat. Mindenben, és mindenkiben van rossz. Van egy csepp rossz, és van egy csepp jó.  Rajtunk áll, hogy melyik álarcunkat hordjuk többet. És hát  muszáj lecseréljük őket néha. Nem tudjuk egész életünket leélni ugyanúgy. Nem tudunk minden egyes nap ugyanaz az ember lenni. Lehet,  hogy jók vagyunk,  de közel sem szentek. A világ olyan amilyennek alakítjuk.  Az életünk olyan amilyennek éljük.  Énünk olyan,  amilyennek akarjuk, hogy legyen.
Szóval taps világ,  taps emberek,  taps mindenség.  Elég ügyesek vagyunk. Ezért 5-ös jár ma.

Neeeee. Ma még a tumbli is ilyen szarságokat dob nekem elő

Még mindig neked napsugár ¤

Elveszett lelkek, kihűlt testek

Az igazat megvallva, 

nem tartom 

nagyra 

az embereket.

Na jó, 

mondjuk

inkább azt, 

hogy az emberiséget.

Vagy nem is.

Pontosabban

inkább

azokat az 

elveszett lelkeket

és

kihűlt testeket, 

akik embernek 

tettetik 

magukat.

Próbálkoznak.

Na persze.

Hogy akarsz 

élő ember lenni,

ha csupán még ember sem tudsz lenni?

Csak egy szimpla ember kellene, hogy legyünk,

csak egy kis test egy csepp lélekkel.

De, hogy még

az

sem?

Komolyan?

Nagy kérés lenne, gondolom.

Hogyan várjuk el egymástól, hogy

kedvesek,

barátságosak,

emberségesek,

legyünk,

ha 

más

sincs

csak

elítélés,

fukarság,

gorombaság

bennünk.

Álmodozhatunk az ideális világról, 

de abban csak úgy tudunk élni,

ha megmentsük őt a 

 pusztulástól,

melyet folyton folyvást magunknak okozunk.

Az élet nem gyermek játék.

Az élet nem kínálja magát ezüst tálcán,

nem teszi magát csak úgy eléd,

nem ad semmit sem ingyen.

Rajtunk áll, 

hogy

milyen

lesz

az

életünk,

hogy

milyen

lesz 

a

világunk,

melyben élünk.

Csakis rajtunk.

Hogyan várják el hát tőlünk,

hogy tiszteljük egymást,

ha nem vagyunk képesek megmenteni 

még akár

saját

magunkat

sem.

Elveszett lelkek s 

kihűlt testek. 

Ezek vagyunk csupán.

Próba, próba és még több próba?

Komolyan.

Ebből áll az életünk?

Ebből kellene álljon ez az édes élet?

Élt, lett, cím nélkül is tűrhető

Hogy miért nem cáfoltam meg?
Csupán csak próbáltam felfogni.
Fel akartam fogni. Be akarzam magyarázni magamnak.
Csupán csak ráakartam jönni,  hogy miért van minden úgy ahogy.
Csupán csak elakartam könyvelni magamban, hogy úgy van, hogy ne kelljen már többet szenvedjek.
Hogy ne kelljen már többet válaszok után rohangáljak.
Hogy legyen egy okom, arra ami körülöttünk forog.
Hogy ne egyem már többet magam.
Hogy ne érezzem magam,  a világ legrosszabb emberének.
Hogy egy cseppet megnyugvást találjak "sötét" lelkemnek. 

Hogy miért írta azt amit?
Honnan a jó égből tudjam?
Talán ő is csak ezért.
Hogy valami segítséget nyujtson nekem. 
Hogy legyen egy létrám ami kiment a szakadélból.
Hogy legyen nekem is egy cirenei Simonom, aki segít cipelni egy a keresztemet.

Nem tudok egy kérdésedre sem választ adni.
Csak talánokat.
Ez vagyok én.
A talánok és a rossz döntések embere.
Ez vagyok én ebben az édes életben.

The Civil Wars-Mindent elmondanak

Csak hallgasd, majd gondolkozz. Ilyen egyszerű..... (...ez az édes élet)
 Katt ide


Oh, if I could go back in time
When you only held me in my mind
Just a longing gone without a trace
Oh, I wish I'd never ever seen your face
I wish you were the one
Wish you were the one that got away

Talános 15...

Talán már tényleg elrontottam mindent.
Talán már tényleg elvesztettelek.
Talán már semmi sem lesz olyan mint régen. 
Talán utálsz.
Talán van is okod.
De talán én örülnék, ha tudnám mit tettem.

Feladtad.
Gyáva nyuszi vagy.
Nem is  próbáltad megmagyarázni.
Gyáva vagy.
Még a szemembe sem mered mondani, hogy mi bánt.
Egy ködös üzenettel próbáltad lerendezni.
És számodra sikerült is.
9 év után egy sms-ben "szakítani" a legjobb barátnőddel?
Már bocs, de csak a gyávák csinálnak így.
Néznél legalább a szemembe.
Néznél legalább rám.
Tegnap este meglàttalak az ablakból. Rögtön felpattantam, össze szedtem magam és bringára ültem. 15 percen keresztül jártam az utakat utánad kutatva. Épp telefonáltàl. Annyira ismerlek már. :))
15 percig tekeregtem a környéken míg össze szedtem a bátorságom, hogy eléd álljak.
15 másodperc volt míg rájöttem, komolyan még elviselni sem tudsz.
15 másodperc volt míg már azt hittem, hogy térden állva fogok könyörögni, hogy nézz rám.
15 másodperc erejéig már azt hittem, hogy eléd állok és addig rángatlak, míg rám nem pillantasz.
15 másodpercig gondolkoztam, hogy mit csináljak. 
15 másodpercbe telt míg a biciklimhez mentem és felpattantam.
Újabb 15 másodpercig vártam, hogy szólj bármit.
15 másodperc, hogy utánam kiálts.
15 perc míg felfogtam mi történt.
15 perc míg egy cseppet lenyugodtam.
15 óra semmi. 15 év semmi?
15 ennyi nélküled?
Hibáztam?  Lehet.
Hülye voltam? Lehet. Mint általában.
Bocsánatodért esedezem? Biztos.
Szeretlek? Biztos.
Utàllak? Szikla biztos.
9 év? Olyan biztos, mint az egyszeregy.
Még akár 99? Tőlem.

Tíz perce ülök, és csak nézem ezt a fehér kis kockát.

Igen, csupán csak ülök, és bámulok üveges szemekkel.

Pont, mint mikor háton feküdve, a szobád plafonját próbálod megfejteni.

Tíz perce ülök, és csak rád gondolok.  próbálok nem rád gondolni.

Eltudod képzelni milyen nehéz?

Eltudod képzelni,  hogy nekem is mennyire fáj?

Talán nem is hinnéd, de igen.

A szívemet, mintha ezer kis karom próbálná szétszedni

Próbálják szétmarcangolni, hogy a varjak elé tárjanak.

Ezt olvasva valószínűleg most nem is bánnád, gondolom.

Talán  meg is érdemelném. 

De tudod mi mégis a legszörnyűbb?

Tudod te, hogy mégis mi a legőrjítőbb?

Eltudnád képzelni, hogy mennyire idegtépő?

Még azt sem tudom, hogy mégis mit műveltem.

Még azt sem tudom, hogy mivel bánthattalak meg.

Az a Rebbbenős

Rebbenő szemmel nézek előre
Hogy mit is látok,
Az számomra is homály.
Előre nézek
És suhannak az árnyak
Röpködnek,  szálingóznak
De mégis elhagynak.

Állok és nézek,
Talán nem is látok.
Próbálok figyelni, de fáj.
Csak előre
Ne nézz hátra,  ne,
nézz, hátra, ne figyelj hátra
Csakis előre.

Nincs értelme,
Semminek és senkinek.
Egy senki vagy.
Egy senki vagyok.
Így vagyunk mi ketten,
A két senki ebben az
Édes életben.

NYÁR. Hogyan tengetem napjaimat avagy melóóó

(Igen, jól olvastad, ne kezdj neki tizedjére is, nincs értelme, hisz úgysem kopik ki az a szócska még egy darabig. Sooo: Köszii)

Igen. Bármennyire is meglepő (igaz, én nem értem mi rajta a meglepődnivaló, de te/ti tudjátok) de igen, a vakáció ellenére még mindig tudsz olvasni, igen, még én is azt írtam amit akartam, és nem, nem hagytam ott a sulit és döntöttem úgy, hogy kinyírom az álmaimat (még mindig folyik a felrázásom értsd: nyári tanulmányaim) és nem, nem aludtál téli álmot, nem telt el három év, és igen dolgozok.
Félretéve a játékot, kinőttük az igen-nemet már, ez a poszt egy kis beszámoló lesz az én kis nyári kalandomról (csöviül: munkámról).
Nem olyan vészes, ne ijedj meg. Lehet azt hiszed, hogy elment az eszem. Lehet, hogy el is ment, és talán(de csak nagyon talán) nem is volt, mi elmenjen, de összeszedtem magam, és annak ellenére, hogy még mindig(!) nem töltöttem be a 16-ot(!!), [DE már mindjárt, pontosabban még csak 9(!!!) nap és ott leszek én is az a sok szép szerencsés szerzemény között, szóval no para,] de meghoztam ezt a   kis álldozatot, lemondtam egy csomó szabadidőről, amit komolyan, lett volna mire töltsek no de mindegy, ééés felcsaptam nyári munkásnak, ami hidd el, nem is annyira rossz.
Mivel ahogy már említettem még nem vagyok nagykorú, egy csomó papírmunkával álltunk szemben, ami hát nem úgy száguldott az országúton, mint mi Dalmával (de ez egy másik fejezet, majd valamikor beszámolok az utazásainkról is :D ), hisz még a közjegyzőnél is egy kis hárpiát kedves nénikét kaptunk el aki nem a szorgalmáról a jól elvégzett, gyors munkája miatt vált híressé, khmm .  mondjuk a családjában, ráadásul a cég könyvelője is kivette a jól megérdemelt szabadságát, szóval mondjuk két hét eszement rohangálás után, elkezdhettem dolgozni Kézdivásárhelyen, a Jazz Bisztróban.
Megint vissza térve a koromra, csak félnormárla tudtak felvenni. Mivel Kézdin van és, hogy ne kelljen 4 óra miatt nap mint nap bemásszak Kézdire, így minden második nap 8(!) órát ˝dolgozok˝. Csütörtökön kezdtem, szóval tegnap volt a harmadik napom, de minden egyes áldott nap a titkárnő (vagymittudoménmippontosan) aki mindig(!) ott ólálkodik körülöttünk, valami szupi feladatot kitervel nekem:) Csütörtökön ki kellett az egész bisztrót takarítanom, pórtörlés MINDENHONNAN, sőt még a Borudvaron is. Szombaton pedig kukáztam kiszedegettem a kukából a dobozokat és szépen összehajtogattam, szép apróra, majd mindet bele tömtem. Tegnap pedig kerdészkedtem, (ahogy Csövi mondta, énekelhetem volna akár a Kertész leszek, fát nevelek-et is :) ) és levágogattam a kati virágokat, amiből hát nem egy pár van csak.
Amúgy meg, mosogattam egy csomót, takarítottam egy csomót, lemostam egy csomó asztalt, csináltam egy csomó limot, meg fresh-t, és egészen bele jöttem már a sör csapolásba is :)
És végül (ha még mindig itt vagy) miről is írhatnék még? Talán a munkatársaimról. Zita(vigyori), Csabi(lófarkas), Roli(fültágítos). Ez a váltás a kedvencem. Ők minden nap 12-től éjfélig dolgoznak egy hétig, majd másik a héten a másik váltás Timi (tesója elől a kávéházban Kinga, aki Levikével van, és néha kisegítem őket), Réka(a kisfőnök) és Huni (másik Gelence). Mind a két csapat a maga módján jó, de azért én mégis az első mellett állok még mindig.
Kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak még az előttem álló napok nekem. Kíváncsi vagyok a második váltásra még, hogy melyik felüket mutassák meg nekem ezen (és a többi) héten is egyaránt valamint epekedve várom már, hogy Magdi néni milyen vagcsi munkát talál ki nekem szerdára :)
Nemsokára megint jövök majd, és beszámolok a fejleményekről, addig is vigyázzatok magatokra, és ugorjatok be közbe a Jazzbe, szánjatok rám egy pillantást mert vagy az unalom (délelőttönként egész kevesen vannak..értsd: az égvilágon mindenki otthon ül, egy vagy max. két asztal kivételével) vagy a dögmeleg (tegnap délután árnyékban! 35fok!! volt :( )

Sooo...
      végree
              Bye!
Szercsi-puszcsi-lávcsi Edina.
     (Alias Europian Idiot)

   

József.A.- A vers az emberi elme hibátlan működése

Mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok.

Csavarogni akarok

hozzám ne legyen jó senki mert megölöm.

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

El vagyok veszve, azt hiszem.

S végigfutván a világi teren,

A hajnali égre leheveredünk 

És csak csudálkozunk az életen.

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.

Álljuk helyünket emberül -

 Ki kűzd megél, más elmerül.

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

 mint nagy darab kő, a valóság.

Én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya. 

Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

Nem tarthat mások akaratja,

 Én elmegyek, ha kedvem tartja.

Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled!

 Hogy folyna eggyé vérem és a véred,

 Mint szélvész ültén két fáradt folyam.

Mindenhonnan merít – a népművészetből (nem csak a magyarból!) és a szürrealizmusból, a Bibliából és az expresszionizmusból. Nem a divatnak hódol, de kiszűri belőle, ami neki való. Kassák, Kosztolányi, Ady és Füst Milán hatása is könnyen felfedezhető műveiben, de egységgé ötvöződnek, az egyéni világa részévé válnak. Az utca és föld fiának vallja magát, s tudatosan is törekszik a teljességre, a kozmikus és a társadalmi rétegek egyéni összeolvasztására. Az életből sem emel át mindent – nem naplót ír, hanem művet épít.

Ezekkel a részletekkel találkoztál te már az iskolában, magyar órán ülve?

Mert én nem. 

Talán csak a román tanrendszer miatt van. 

Lehet.

*ebbe-még-sosem-gondoltam-bele-de-hát-akkor-oké-száj-húzogatós-váll-rándításos-szmájli*

Na szóval a lényeg: 

Hogy is ismerhetjük meg valójában a költőkkel? 

Melyik oldalukat látjuk az irodalomórán valójában?

Rájövünk, hogy talán ők is olyanok, mint mi, ők is olyan problémákkal néztek szembe, mint mi és talán ők is ugyanolyan tinédzserek voltak mint mi, csak éppenséggel száz évvel ezelőtt?

Az élet fele annyira se jó, mintamennyire egyesek hiszik.

A tanárok is, a tanfelügyelők is, a szüleink is, azt akarják, hogy az élet azon oldalát lássuk, hol minden jó, miközben ennek kábé fele sem igaz. Az élet nem kész tejszínhabos torta, bármennyire is, bárki is akarja ezt elhitetni velünk. Persze amikor arra kerülne sor, hogy a felnőttek mellénk álljanak vagy segítsenek, vagy csak meghallgassanak, észre vegyék, hogy valami baj van, ők mit csinálnak? Leintenek, fel se veszik, tovább mennek, és: Ugyan szívem, még csak 15-16-17 vagy, mi bajod is lehetne? A felnőttek, azt hiszik, hogy csak nekik lehet rossz, hogy nekünk eszünkbe sem jut, hogy ilyesmiken gondolkodjunk, hát miért ismertessük meg velük ezt azt oldalukat is a költőknek? Miért kellene megmutatni a gyerekeknek, hogy az élet nem tündérjáték? Miért kellene betekintést nyújtanunk nekik a nagy, csúf, sötét világról? 

Mi lenne a helyes?

Figyelj ide! Ő Ady, ő Petőfi, ő József Attila. Ha velem nem tudsz beszélgetni, ők is megélték amit te. Nem vagy egyedül a búval baszott bajaiddal (na jó, elképzelhető, hogy ők nem pont így kellene mondják, de na...), mindenki átmegy ilyesmiken. Nem elhallgatni kellene az ilyesmiket, hanem szembe állni, észrevenni, és segíteni. 

És ha nem engedjük meg? 

Megkeresni a legjobb megoldást. Mindenki úgy el van azzal, hogy a fiatalok nem ismerik a (régi) magyar(vagy akár világirodalmi) , költőket, nem olvasnak verseket ésígytovábbésígytovábbésígytovább. Hát emberek, figyelem! Mindenre van jó megoldás, és mindenre van rossz megoldás. Igaz a felnőttek gyakran esnek abba a hibába, hogy nem pont a megfelelő tanáccsal/ötlettel vagy technikával próbálkoznak, de lehet tanulni a kudarcokból és nem lenne szabad folyamatosan megismételni ugyanazokat. 

Fiatalok vagyunk és nem arra lenne szükségünk, hogy a másik sóvárgását, szívfájdalmát (jó na, lehet van mikor, de nem pont a tanórákon, vagy legalábbis nem a kezdeti időkben) hallgassuk, hanem azt ami a mi szívünket is nyomja. Ilyen pl. a világmindenséggel kapcsolatos rengeteg kérdésünk, amikre hát honnan is kapunk választ? Sehonnan? Max. kutatunk egy csomót. 

Szóóóóval...

Miért is ne találkozhatnánk ilyen idézetekkel, versekkel a tanórákon is? 

Miért nem próbálkoztok meg, drága tanáraink valami olyasmivel is ami talán, de csak talán egy ici-picit magával ragadna minket is? 

Két énem van nekem.
Az egyik megtenné, de a másik nem.
Ez kötelet kap, az meg glóriát.
Az egyik káoszt akar, a másik ceremóniát.
-Tumblr-

Richard Wilbur

Richard Wilbur (New York, 1921. március 1.) amerikai költő, fordító, jelenleg 94 éves (ha nem menne túl jól, vagy gyorsan a matek :) )

1987-ben az Amerikai Egyesült Államok  második Koszorús Költőjének nevezték ki  (United Satates Poet Laureate), valamint  kétszer jelölték Pulitzer díjra, 1957-ben és 1989-ben.
Legjelentősebb munkája a Things of This World.
1938-ban éretségizett a Montreal-i Középiskolában, majd 1942-ben végzett az Amherst Főiskolán. Ezután két évig szolgált az Amerikai Egyesült Államok katonaságánál a II. Világháború alatt. A katonaság után A Harvardon diplomázott, ezután  a Wellesly Főiskolán, a Wesleyan és a Smith Egyetemen tanított. 8 éves korában adta ki az első versét John Martin magazinjában. Első könyve 1947-ben jelent meg.

Kettőnek mi az ellentéte?

Egy magányos én, egy magányos Te.

What is the opposite of two? 

A loney me and a lonely you.

A tárt ablakon túl

A reggeli ég angyaloktól nedves.

Bár csupa mosott ruha lenne

A világ, s csupa rózsás kéz a gőzben,

S mennyekbe néző csupa tiszta tánc.