Hogy lehetünk ennyire nemtudommilyenek, amire a magyar, román,  angol, német, svéd, spanyol mittudoménmilyen nyelvben, egy kibaszott megfelelő szót nem lehet találni.
Felsorolhatnánk minden egyes nyelv, minden egyes jelzőét de, hogy egy megfelelő szó sem jön a markunkba az ember biztos.
Áradozhatunk a világról, az édes mázas bajainkról, szidhassuk embertársainkat, oszthassuk a szépet és a jót, mégis csak ilyen gyarlók, fösvények, fukarok, mocskok, patkányok, embertelenek, hazugok, becstelenek, hülyék,  zsugoriak leszünk a világ végéig. 
Megmutathassuk a világnak a szép, a jó, a mittudoménmilyen cuki oldalunkat egész életünkben nem tudjuk megjátszani magunkat. Mindenben, és mindenkiben van rossz. Van egy csepp rossz, és van egy csepp jó.  Rajtunk áll, hogy melyik álarcunkat hordjuk többet. És hát  muszáj lecseréljük őket néha. Nem tudjuk egész életünket leélni ugyanúgy. Nem tudunk minden egyes nap ugyanaz az ember lenni. Lehet,  hogy jók vagyunk,  de közel sem szentek. A világ olyan amilyennek alakítjuk.  Az életünk olyan amilyennek éljük.  Énünk olyan,  amilyennek akarjuk, hogy legyen.
Szóval taps világ,  taps emberek,  taps mindenség.  Elég ügyesek vagyunk. Ezért 5-ös jár ma.