Egy 16 éves lány mindennapjai (nagy vonalakban) akinek, még mindig fogalma sincs, hogy merre tart.

Ajánlom mindenkinek, aki nem tudja, hogy merre tart.
Aki élete egy adott pontján elbizonytalanodik.
Mindenkinek aki úgy érzi, hogy Ő más.
Aki úgy érzi, hogy nincs tisztában az élettel.
Gyere! Legyünk tudatlanok, felfedező "kölykök" együtt :)



2015. szeptember 1., kedd

Hivatalos! ''Somer'' lettem két hétre...

Emlékeztek még arra, mikor egy szép júliusi napon, azzal a hírrel rontottam be életetekbe, hogy munkába álltam?(Na igen...,tudom, még mindig meglepő egyesek számára, hisz nem tagadom, nekem is az lett volna, ha nem én lettem volna a szenvedő alanya. :) )


A mai nappal hivatalosan is véget ért a 2015-ös munkálkodásom. Lehet, sőt, inkább 100%, hogy nem erre gondoltam, mikor nekikezdtem, de az életben mindennek van előnye, és hátulütője is, szóval nincs okom panaszkodásra:)
Ez a másfél hónap, iszonyat gyorsan telt el. Rengeteg új embert ismertem meg (na jó nem csak a munkámnak köszönhetően, de azért naaa), és rengetegen kerültek közel a szívemhez, de azonban van ami sohasem változik. Na de  nem akarom még elkiabálni magam, nem nyárzáró poszt akar ez lenni, hanem csak munkazáró, szóóóval...
A fizetésemre nem panaszkodhatok. Ahhoz képest, hogy 16 évesen, törvényesen(!!!) mennyit dolgoztam, elég szép summát kaptam, ami remélhetőleg elég is lesz a jövő nyári terveimre plusz meg a kis ide-oda elköltendő zsebpénznek is elég lesz egy jó ideig. :) De, ha azt vesszük, hogy a kelleténél egy csomóval, egy ici-picivel többet dolgoztam, akkor hát kíváncsian várom a második fizetésem túlóráiról szóló papírkát.
Mind a két váltással elég jól összebarátkoztam, egy csomót hülyéskedtünk, még a legbizarrabb helyzetekben, megtanultam egyszerre három teli tányért vinni (hidd el: elég nehéz, még ezt is csodálom, hogy sikerült), és ha azt vesszük sok mindent nem is törtem össze (két söröskancsót, 1 vizespoharat, vagy négy borospoharat mosogatás közben, és egy málnás prigátot,ami megjegyezném végül kiderült, hogy nem málnás hanem banános-epres.. khhmmm.., péntek éjjel 3 órakor, mikor töltöttük fel a hűtőt..Megjegyezném, sem nekem, sem Rolinak nem lett baja), jaj és hát a túlóráimról, hogy is felejtkezhettem el?...hisz volt abból bőven.
Na de komolyan, minden jó a összbe jó, nem? És nekem összbe jó volt.. :)
Őrült vagyok? Lehet. De mindennél jobban szeretem ezt a kis őrült lényem..

(Amit nagyba remélem, két hét múlva is ugyanúgy meg tudok tartani. :D )

Kellemes estét,
  és U.i.: remélem, ti sem fogtok jövőben kellemetlenül hozzá állni az ilyen dolgokhoz, hisz hidjétek el, a legkellemetlenebb dolgokból is ki tud sülni valami jó! :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése