Napok óta járkálsz mint egy félhalott.
Nem tudod mit kezdj az adott szituációddal. Beszélned kellene vele, el kellene mondd minden egyes kis bajodat, minden egyes kis szálkát ami bánt vele kapcsolatosan, de nem mered.
Félsz.
Tépelődsz.
Szorongsz.
Elmélkedsz.
Parázol.
Gondolkodol.
És nem jutsz semmire sem.
Csak agyalsz, agyalsz és agyalsz. Fogod a fejed, ha hagyod, hogy egy lehetőség kicsússzon a markaid közül. Keresed az alkalmakat, visszaszámolod a napokat, magadban vagy ezerszer újraírod az eshetőségek számtalan kimenetelét, de mikor oda kerülsz, találkozol vele, a szemébe kellene mondd a kisebb-nagyobb bajaidat, nem mered.
(Gondolom nem csak én vagyok az egyetlen, a kerek egész világon, aki így van ezzel)
Azonban mindig van egy pont, mikor már nem bírod tovább. Gondolom mindenkinek ismerős az az érzés mikor már nem is történik semmi nagy dolog, de már egy csípősebb bejegyzés is elég, hogy elindítsa a lavinát és akkor, akkor tényleg kiakadsz úgy, hogy közben komolyan fogalmad sincs, hogy mi történt veled, csak tudod, hogyha nem adhatod ki magadból, nem sírhatod ki magadból, neked annyi, végleg, feldobod a talpad.
Na, kábé ez is ilyen. Addig-addig agyalsz a dolgokon, addig-addig játszod le magadban, addig-addig próbálod ősszerakosgatni a mondatokat a fejedben, megkapni a megfelelő helyszínt/időpontot, hogy mikor a legkevésbé is várnád, akkor robban ki minden belőled, pont mint egy lavinából.
A szavaidat sem válogatod meg. Nem érdekel, hogy ki és mi hallja. Nem érdekel, hogy mi lesz a következménye. Te csak mondasz, mondasz és mondasz, mint a patefon.. Be nem áll a szád. Ő meg csak néz.Bámul. Hallgat és tűr. Majd gondolkozik, de mire szóra emelné száját, te már ott sem vagy. Repülsz, hisz te vagy Reamonn Supergirl-je, ki csak szálldogál.
Hidd el, ez az érzés felbecsülhetetlen.
Ne félj megtenni, hisz minden csak átmeneti. Csak egyszer élünk. Minek vesztegetnénk aggodalmaskodásra és haragtartásra az életünket a kelleténél tovább? Csak egyszer kell, hogy kiadj magadból mindent, s minden megváltozik. Remélhetőleg minden jobb lesz. (Vegyük csak azt, hogy te legalább megkönnyebültnek érzed magad. :) )
A rosszabb feléről inkább nem beszélek. A supergirl-ök mindig csak pozitívan gondolkodnak :D
A fent említett szám:
Reamonn-Supergirl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése