Hogy mikor vagy igazán szomorú?
Nem akkor mikor órákat tudnál panaszkodni a körülötted lévőknek,  nem akkor mikor a párnádba temeted arcodat, vagy mikor az ereidet vagdolod.
Nem.  Egyáltalán nem.
Hanem akkor mikor egyedül vagy, ülsz a szobádban, távol mindentől és mondhatni semmi ok nélkül,  azt veszed észre,  jogy hirtelen könnyekben ázva találod magadat.
Nem tudod miért, hogyan vagy bármi,  csak ülsz és sírsz.  "Semmi" ok nélkül.