Mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok.
Csavarogni akarok
hozzám ne legyen jó senki mert megölöm.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
El vagyok veszve, azt hiszem.
S végigfutván a világi teren,
A hajnali égre leheveredünk
És csak csudálkozunk az életen.
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.
Álljuk helyünket emberül -
Ki kűzd megél, más elmerül.
Gyönyörűt láttam, édeset,
elképzeltem egy gyenge rózsát.
Elbámészkodtam s rám esett,
mint nagy darab kő, a valóság.
Én se hinném el talán, ha nem tenéked mondanám.
Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.
Nem tarthat mások akaratja,
Én elmegyek, ha kedvem tartja.
Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled!
Hogy folyna eggyé vérem és a véred,
Mint szélvész ültén két fáradt folyam.
Mindenhonnan merít – a népművészetből (nem csak a magyarból!) és a szürrealizmusból, a Bibliából és az expresszionizmusból. Nem a divatnak hódol, de kiszűri belőle, ami neki való. Kassák, Kosztolányi, Ady és Füst Milán hatása is könnyen felfedezhető műveiben, de egységgé ötvöződnek, az egyéni világa részévé válnak. Az utca és föld fiának vallja magát, s tudatosan is törekszik a teljességre, a kozmikus és a társadalmi rétegek egyéni összeolvasztására. Az életből sem emel át mindent – nem naplót ír, hanem művet épít.
Ezekkel a részletekkel találkoztál te már az iskolában, magyar órán ülve?
Mert én nem.
Talán csak a román tanrendszer miatt van.
Lehet.
*ebbe-még-sosem-gondoltam-bele-de-hát-akkor-oké-száj-húzogatós-váll-rándításos-szmájli*
Na szóval a lényeg:
Hogy is ismerhetjük meg valójában a költőkkel?
Melyik oldalukat látjuk az irodalomórán valójában?
Rájövünk, hogy talán ők is olyanok, mint mi, ők is olyan problémákkal néztek szembe, mint mi és talán ők is ugyanolyan tinédzserek voltak mint mi, csak éppenséggel száz évvel ezelőtt?
Az élet fele annyira se jó, mintamennyire egyesek hiszik.
A tanárok is, a tanfelügyelők is, a szüleink is, azt akarják, hogy az élet azon oldalát lássuk, hol minden jó, miközben ennek kábé fele sem igaz. Az élet nem kész tejszínhabos torta, bármennyire is, bárki is akarja ezt elhitetni velünk. Persze amikor arra kerülne sor, hogy a felnőttek mellénk álljanak vagy segítsenek, vagy csak meghallgassanak, észre vegyék, hogy valami baj van, ők mit csinálnak? Leintenek, fel se veszik, tovább mennek, és: Ugyan szívem, még csak 15-16-17 vagy, mi bajod is lehetne? A felnőttek, azt hiszik, hogy csak nekik lehet rossz, hogy nekünk eszünkbe sem jut, hogy ilyesmiken gondolkodjunk, hát miért ismertessük meg velük ezt azt oldalukat is a költőknek? Miért kellene megmutatni a gyerekeknek, hogy az élet nem tündérjáték? Miért kellene betekintést nyújtanunk nekik a nagy, csúf, sötét világról?
Mi lenne a helyes?
Figyelj ide! Ő Ady, ő Petőfi, ő József Attila. Ha velem nem tudsz beszélgetni, ők is megélték amit te. Nem vagy egyedül a búval baszott bajaiddal (na jó, elképzelhető, hogy ők nem pont így kellene mondják, de na...), mindenki átmegy ilyesmiken. Nem elhallgatni kellene az ilyesmiket, hanem szembe állni, észrevenni, és segíteni.
És ha nem engedjük meg?
Megkeresni a legjobb megoldást. Mindenki úgy el van azzal, hogy a fiatalok nem ismerik a (régi) magyar(vagy akár világirodalmi) , költőket, nem olvasnak verseket ésígytovábbésígytovábbésígytovább. Hát emberek, figyelem! Mindenre van jó megoldás, és mindenre van rossz megoldás. Igaz a felnőttek gyakran esnek abba a hibába, hogy nem pont a megfelelő tanáccsal/ötlettel vagy technikával próbálkoznak, de lehet tanulni a kudarcokból és nem lenne szabad folyamatosan megismételni ugyanazokat.
Fiatalok vagyunk és nem arra lenne szükségünk, hogy a másik sóvárgását, szívfájdalmát (jó na, lehet van mikor, de nem pont a tanórákon, vagy legalábbis nem a kezdeti időkben) hallgassuk, hanem azt ami a mi szívünket is nyomja. Ilyen pl. a világmindenséggel kapcsolatos rengeteg kérdésünk, amikre hát honnan is kapunk választ? Sehonnan? Max. kutatunk egy csomót.
Szóóóóval...
Miért is ne találkozhatnánk ilyen idézetekkel, versekkel a tanórákon is?
Miért nem próbálkoztok meg, drága tanáraink valami olyasmivel is ami talán, de csak talán egy ici-picit magával ragadna minket is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése