Egy 16 éves lány mindennapjai (nagy vonalakban) akinek, még mindig fogalma sincs, hogy merre tart.

Ajánlom mindenkinek, aki nem tudja, hogy merre tart.
Aki élete egy adott pontján elbizonytalanodik.
Mindenkinek aki úgy érzi, hogy Ő más.
Aki úgy érzi, hogy nincs tisztában az élettel.
Gyere! Legyünk tudatlanok, felfedező "kölykök" együtt :)



2015. április 14., kedd

Kellene..

Írni kellene..
Írni kellene valami jót.
Írni kellene valami szépet.
Írni kellene valami hasznosat,
valami maradandót.
Írni kellene.
Nemcsak, hogy legyen meg a címe, legyen meg a napi valami.
Nemcsak azért, hogy feltudd mutatni.
Írni kellene, mert erre van szükségem.
Szükségem van, hogy valamit írjak.
Nem tudom, hogy mit, csak úgy...
Muszáj kieresztenem a bennem lévő szavakat, mondatokat.
A bennem -mélyen elbúvó- gondolatokat, érzéseket, vagy mittudoménmiket.
Tudod, majdnem mindenki életében előfordul,
hogy fogalma sincs, hogy igazából mi is a baja,
csak úgy, hirtelen, rosszul van.
Rosszul van: hirtelen bedepisedik, azt se tudja, hogy mi van vele,
csak úgy igazából semmi nincs vele.
Olyan élőhalott.
Olyan, mint egy felfuvalkodott béka.
Vagy ahogy Emő mondaná, olyan búval baszott.
Nem tudom elképzelni, hogy mi a csuda van velem,
de hirtelen már csak arra eszmélek fel, hogy
már megint olyan vagyok.
Már megint az a búval baszott leányzó vagyok.
És, hogy miért?
Nem tudom.
De hidd el, nem azért, mert az akarok lenni.
Nem akarok olyan lenni.
Nem akarok folyton folyvást olyan lenni.
Utálok olyan lenni.
De mit is tehetnék ellene?
Nem tudom.
Nem tudom ezt sem, pont mint egy csomó más dolgot sem.
De az élet már csak ilyen.
Egy csomó kérdés elé kell, hogy álljunk. És hogy mennyire kapunk választ?
Nos, az is egy  jó kérdés.
Lehet, hogy szerencsések vagyunk, mint a parasztlányok a mesékben és jön a királyfi, aki felforgassa az életünket és minden megváltozik. Minden jóra fordul, és mindenre -amire kell- választ kapunk.
Lehet, hogy az élet most szórakozik velünk és hát.. a hoppon maradunk :) Nem sikerül.
Igaz, hogy az életünk nem egy tündérmese.
Sőt, még közel sem áll hozzá.
De szerintem idő kérdése, és talán -csak talán- minden a saját útjára kerül. A csomók kibogzódnak, a hipe-hupás útak pedig valahogy kilapulnak, egyenessé válnak és az élet igazi életté válik, amiért tényleg, érdemes is élni. Érdemes hajszolni, érdemes harcolni, amiért.. igazán érdemes minden.
Én próbálok ebben hinni.
Lehet, hogy gyerekes.
Lehet, hogy hülyeség de kit érdekel.
Na jó, talán téged.
De engem nem.
Ilyen vagyok.
Sok mindenben hiszek.
És igen, hiszek ebben is.
Hiszem, hogy az idő szinte mindent  megold.
És talán az idő múlásával, akár még jobb is kisülhet mindenből.
https://www.youtube.com/watch?v=2fiVQ19k55A




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése