Játék

Úgy állunk a dolgok elé, mintha valami játék lenne.
Mindent játéknak tekintsük. De mindig csak az elején.
Minél tovább játszadozunk, annál komolyabbak lesznek a tétek. 
Minél jobban játszuk meg magunkat, annál jobban részünké válik a karakterünk.
Minél jobban akarunk teljesíteni, annál komolyabban veszünk mindent.
És végül ami játékként indul, baromira fájni fog.
Vége, de te még mindig folytatni akarod.
Vesztettél, de te nem adod fel.
Csalódtál, de te még mindig reménykedsz.
Ez az élet.
Újra és újra.
Játék.
Játék és még több játék.
Soha nem érjük be a játékokkal.
Lehet, hogy már nem vagyunk "gyerekek", de nem adjuk fel a játszmát, és tovább folytassuk a harcot.
A részünk-é válik.
A mindennapjainkká válik.
Az életünké válik.
Játék.
Játék,  játék,  játék és még több játék.
Játék.
Já-ték.
J-á-t-é-k.
/*Ját-ég. Jád-ég.
Nád-ég. Nád-ék.*/
Megéri eljátszani az életünket?
Megéri, hogy egész életünkben csak játszadozzunk?
Talán nem.
Talán igen.
Nem tudom, de hogy szükségünk van rá, az biztos.
Szükségünk van rá, hogy tudjunk élni.
Hogy tudjunk létezni.
Hogy legyen életünk.
Hogy legyen egy élő életünk.