Te, te, te...

Te.
Te, te kis apró földi teremtmény.
Te.
Te, te kis halandó.
Te kis múlandó.
Te, ki minek él?
Te, kinek mi a jó?
Te, kinek mi a szükséges?
Mire van mégis tenéked szükséged?
Miért is élsz?
Miért is élek én,  miért is él ő?
Élünk a kis apró pillanatnyi jónak.
Mi a jó abban ami jelenleg jó?
Mi a jó abban ami már csak jó volt és vége,  nincs tovább, már-már az emléke sem boldogít.
Mi a jó abban amit egyszer megteszel, de többet,  soha az életben, soha..soha még egyszer az áldott életben semmi kavicsért meg nem tennél?
Mi a jó, ha nem is jó a jó? És ha nem jó a jó,  akkor meg mi a fene a jó? És akkor hát mi a fene a nem jó?
Ha nem jó, akkor meg mi a csuda?
Minek van a jó, ha nem tudod mi a jó és mi a nem jó?
És kinek jó a jó,  és kinek nem jó a jó?
Lehet jó és lehet nem jó.
Egyszer egy barátom azt mondta, hogy nincs rossz. Erre meg jön a kérdés,  hogy akkor meg mi is a nem jó? A "rossz" a jó hiánya.
Nap mint nap játszadozunk e szavakkal.
Nap mint nap, csak úgy meggondolatlanul ejtsük ki a szánkunk e szavakat.
Meg sem gondoljuk miket mondunk, csak úgy kicsúsznak.
Meg sem gondoljuk,  hogy miket cselekszünk csak úgy megtesszük és akár még észre sem vesszük. Szokàsunká vál és neki élünk.
Pillanatnyi dolgok.
Pillanatnyi érzelmek.
Pillanatnyi tettek.
Csupán ebből áll ez az élet.
Ebből áll ez az édes élet.

 

2015. 05. 03.